Noé bárkájának története sok hivatásszerű és lelkes amatőr régész érdeklődését felkeltette az évszázadok során. Egy német természettudós, Dr. Friedrich Parrot 1829-ben megmászta az Ararátot, és bár expedíciója során nem talált kézzel fogható bizonyítékokat, őt tekintik a Kelet-Törökországba látogató felfedezők előfutárának.
1840. július 2-án erős földrengés volt az Ararát-hegy környékén, és állítólag ezután a helyiek egy hatalmas hajó orrát látták kiállni az egyik gleccserből, az Ararát északnyugati részén végighúzódó, szinte megmászhatatlanul meredek hegygerinc tetején. 1955-ben Fernand Navarra francia felfedező megmászta az Ararátot, és mindeddig ő volt az egyetlen, aki famintát is hozott az ott talált állítólagos hajóról.
Ron Wyatt amatőr régész 1960-ban egy, a Life Magazin által közölt fényképre bukkant, ami az Ararát lábánál fekvő Durupinar-dombról készült. A légi fotón egy hajótest alakú vonal rajzolódott ki – Wyatt meggyőződése szerint Noé bárkájának körvonalai. Az „Ararát-anomália” híre a hetvenes években széles körben elterjedt, és az alakzatot kirajzoló peremen állítólag megkövesedett fadarabokat, a környéken pedig horgonyköveket is találtak. A bárka alakú körvonal belsejében kutató felfedezőcsoportok azonban sem a bárka belső szerkezetére, sem más régészeti leletekre nem találtak rá.
A kínai–török kutatócsoport Ararát-expedíciói 2008 augusztusában indultak. A Noé Bárkája Nemzetközi Szolgálat (Noah’s Ark Ministries International) elnevezésű missziós szervezet kutatóihoz egy évvel később egy filmes stáb is csatlakozott, akik a felfedezés minden mozzanatát megörökítették.
Az Ararát tetejére vezető úton a csoportnak egy több kilométer hosszú, 60 fokos emelkedőt kellett megmásznia. A faszerkezetre 2008 őszén egy Panda Lee nevű kínai tudós figyelt fel, a hegy egyik 4000 méter magasan fekvő kiszögellésén, egy állítása szerint „furcsa barlangban”, a szerkezet nagy részét ugyanis kívülről jég és vulkanikus kőzet borította. A kutatócsoportnak több hónapig tartó előkészítő munkálatokat követően sikerült az építmény hátsó, letört részénél behatolnia a szerkezet belsejébe. Az eddig felfedezett hét helyiséget vöröses színű falécek borítják, amelyek 20 cm szélesek. Minden egyes helyiséget számokkal jelöltek meg, beszámolójukban, videójukon és fotógyűjteményükben is így hivatkoznak rájuk.
Az első helyiségben világossá vált, hogy mesterségesen készített szerkezetről van szó, bár ezt a helyiséget vastag jég borította. A második helyiség alaprajza L alakú, míg a harmadik helyiségnek, amely több méterrel az előző fölött helyezkedik el, nem függőlegesek, inkább hajlítottak a falai, bár nem tudni, hogy eredetileg is így építették-e. A további helyiségekben lépcsőket és állatok kikötéséhez is használható faékeket is találtak. A faszerkezet méreteit a hetes számú helyiség alapján tudták megbecsülni, amelynek szélessége 12 méter, magassága pedig 5 méter körüli.
Mivel a hegyen mindezidáig nem találtak 3000 méternél magasabban a bibliai időkben itt élő lakosokra utaló jeleket, a felfedezők ebből azt a következtetést vonták le, hogy a fából készült termek egy helyi település részei lettek volna.
A faszerkezetből származó minták radiokarbonos kormeghatározása alapján az építmény állítólag 4800 éves lehet, bár ennek a vizsgálati módszernek a pontossága több szakértő szerint igencsak kétségbe vonható. Amennyiben a török–kínai szervezetnek sikerül meggyőznie az UNESCO-t, hogy a faszerkezetet nyilvánítsák a világörökség részének, megkezdődhet a független helyszíni kutatás.
Becsapták a kínaiakat?
Randall Price, a világhírű amerikai történész és bibliakutató, aki személyesen is érintett volt az expedícióban, Noé bárkájának legfrissebb „felfedezésével” kapcsolatban nem sokkal lapzártánk előtt a következő blogbejegyzést tette közzé:
„2008 nyarán régészként vettem részt a kínai expedícióban. Fotókat kaptam arról a bizonyos dologról, amiről most a bárka belsejeként tudósítanak. A partnereim és én 100 000 dollárt fektettünk bele ebbe az expedícióba. (…) Az alábbi információk személyesen látott és hallott tapasztalataimon alapulnak (olyan személyektől, akik azt állítják, hogy szemtanúi voltak az eseményeknek, vagy tudják a részleteket).
Hogy rövidre fogjam: az egész egy csalás. A fotókról kiderült, hogy a Fekete-tengernél készültek, a kínaiak által bemutatott filmfelvételek viszont az Ararát-hegyen. 2008 nyarának végén Parasut, a kínaiak idegenvezetője tíz kurd munkást bérelt fel, hogy egy régi épületből (ahol az eredeti fotók készültek) nagy fagerendákat szállítsanak a Fekete-tenger mellől az Ararát-hegyi helyszínre. (…) 2009 nyarán még több fát vittek a helyszínen lévő barlangba. A kínai csapat 2009 nyár végén érkezett oda (én is ott voltam akkor, és már tudtam a csalásról), akkor mutatták meg nekik a barlangot, és készítették el a filmfelvételeiket. Vannak
fotóim az úgynevezett bárka belsejéről, amelyeken pókhálók is látszanak a sarkokban, ami a helyi időjárási körülmények között lehetetlen lenne.
Információim szerint a kínaiak egyetlen hivatásos régészt vagy geológust sem vittek magukkal, aki a helyszínen tudta volna ellenőrizni vagy dokumentálni a fát és a szerkezetet. Parasut vezette félre őket még 2006–2007-ben. (…)
Sajnálom, hogy arról kellett tudósítanom, hogy ez az egész egy csalás (és biztos vagyok benne, hogy a kínaiak ezt nem tudják, de nem válaszolnak az e-mailjeimre), ennek ellenére reméljük, hogy hamarosan meglesz a valódi bárka. (…) Randall Price régész, Ark Search LLC Expedition”
http://blog.bibleplaces.com/
2010. 04. 30. (XIV/17)
