Először a BBC, majd több brit lap online kiadása számolt be arról, hogy 2005 és 2007 között mintegy 70 darab ólomlapokból összefűzött „könyvet” fedeztek fel Jordánia északi részén, ahová a korai keresztények Jeruzsálem 70-ben történő eleste előtt menekültek. A régióban egyébként már korábban is felfedeztek a korai kereszténységgel kapcsolatos több jelentős régészeti emléket.
Mindegyik könyv 5 és 15 oldalt tartalmaz, és az ólomlapokat szintén ólomból készült karikák fogják össze. A beszámoló szerint egy árvízhullám tárta fel azt a rést egy barlang mélyén, ahová a könyveket elrejtették. A nyílás fedelére egy zsidó szimbólumot, a menórát vésték rá. Egy jordán beduin fedezte fel a rejtekhelyet, és miután kinyitotta, megtalálta a könyveket, amelyekről azt feltételezik, hogy a korai kereszténység nagyon ritka leletei közé tartozhatnak. Egy izraeli beduin azonban cáfolja ezt, szerinte ugyanis a leletet nem
Jordániából csempészték át, hanem az családjának birtokában van már közel 100 éve.
Ha a felfedezés hiteles – ezt egyelőre szakértői vizsgálatok hiányában nem lehet megerősíteni –, akkor az a Holt-tengeri tekercsekhez hasonló vagy akár annál nagyobb jelentőséggel bírna. Az apró – alig hitelkártya méretű – könyvek lapjain képek, szimbólumok és szavak vannak, amelyek egyes értelmezések szerint a Messiásra utalnak, sőt a keresztáldozat és feltámadás is szerepelhet rajtuk.
A Daily Mail hozzáteszi, hogy a könyvek nagy részét még nem nyitották fel. Margaret Barker brit Ószövetség-kutató szerint „akár a bibliai Jelenések könyvében emlegetett kódexek elvesztett darabjai is lehetnek”. Igaz, a Biblia szerint ezeket a bepecsételt tekercseket a szerző, János apostol nem a földön, hanem a mennyben látta.
A fém állapotát vizsgálva az első becslések alapján több könyv az első században készülhetett. Ezt a becslést a könyvek felületén található korrózió vizsgálata alapján határozták meg, amit a lelet eredetiségét állító szakértők szerint lehetetlen lett volna mesterségesen előállítani. Amennyiben a kormeghatározás eredményeit a további vizsgálatok is igazolják, lehetséges, hogy a kereszténység legkorábbi írásos dokumentumaira bukkantak.
A tudósok azonban óvatosak, mivel az elmúlt évtizedekben a hiteles leletek mellett számos profi hamisítvány is felbukkant, például a néhány éve „Jézus sírjaként” reklámozott kőkoporsó.
A lelkes hívek közé tartozik azonban David Elkington brit professzor, akire a cikkek mindegyike hivatkozik. Elkington azon kevesek között van, akik megvizsgálhatták a fémköteteket, ő le is fényképezte azokat. Azt állítja, hogy a könyvek a keresztény történelem egyik legfontosabb felfedezései lehetnek. „Az embernek elakad a lélegzete a gondolattól, hogy ezeket a tárgyakat, amiket mi most a kezünkben tartunk, a keresztény egyház korai szentjei birtokolták” – mondta Elkington. A tudós az interneten fellelhető adatok szerint nem tartozik a hagyományos régészek közé. Jobban vonzzák a történelem előtti korok misztikus elméletei, amelyekről könyvet is írt, Az istenek nevében (In the Name of the Gods) címmel. Ez a 2000-ben megjelent mű azt állítja, összefüggés van a világegyetem „rezonanciája”, a piramisok titokzatos rezgése, valamint egyes bibliai nevek között, amelyeket az „ősi tudáshoz” vezető kódjelekként értelmez.
Elkington azt szeretné elérni, hogy a könyvek kerüljenek vissza jordán tulajdonba, mert attól tart, hogy a jelenlegi izraeli beduin tulajdonos a feketepiacon értékesíti, vagy „ami még rosszabb lenne, megsemmisíti őket”. Ez utóbbi miatt azért aggódik, mert szerinte a lapokon a kereszténység legkorábbi éveire vonatkozó, eddig nem ismert információk lehetnek, amelyekkel a hivatalos egyházak nem szívesen néznének szembe. (Emiatt van olyan cikk, amely a Da Vinci-kód „legkorábbi bizonyítékaként” írt a leletről.)
A Jordániai Műemlékvédelmi Minisztérium igazgatója, Ziad al-Szaad szintén különlegesnek tartja a könyveket, amelyeket szerinte Jézus követői írhattak közvetlenül néhány évtizeddel a keresztre feszítést követően. Véleménye szerint már az előzetes információk is nagyon kecsegtetőek, és akár az is lehetséges, hogy a régészet történetének egyik legfontosabb felfedezéséről van szó.
2011. 04. 01. (XV/13)
