Életveszély a Föld határán

Miután Luther 1546-ban meghalt, követői az agresszív kálvinistáktól és a katolikus jezsuitáktól jövő doktrinális nyomás miatt szükségesnek érezték, hogy megfogalmazzák a keresztény hit tantételeit. Ezzel valamiféle protestáns skolasztika vette kezdetét a wittenbergi egyetem vezetésével, ahol kijelentették, hogy a lutheranizmus hitelvei „birtokolják az isteni kinyilatkoztatás és kötelező érvényű igazság erejét, mégpedig nemcsak a tan területén, hanem minden dologban". Ez a defenzív, súlyosan dogmatikus hangsúlykör hozta létre a lutheránus konfesszionalizmust - azt a halott ortodoxiát, amelyet Luther aligha tartott volna kívánatosnak. Minthogy a pásztorok ilyen szellemi klímában nőttek fel, nem csoda, hogy prédikációikban a lutheránus tanok dogmatikus kifejtését, valamint a kálvinizmussal és a katolicizmussal szembeni vitát tekintették legfontosabb feladatuknak, nem pedig a Szentírás gyakorlatias hirdetését, amely élettel tölthette volna fel a gyülekezeteiket.

A Németországban uralkodó siralmas szellemiséghez a harmincéves háború katasztrofális következményei is hozzájárultak. A lakosságot éhség és járvány tizedelte, és tömegesen menekülniük kellett a fosztogató katonák elől. Egész falvak néptelenedtek el. A háború borzalmai mintha kiölték volna az emberekből az erkölcsi érzéket és együttérzést. Ebben a közegben minden személyes, élő hit után kiáltott, és a pietisták éppen erre a szükségre mutattak rá: a hit lényege - mondták - Isten kegyelmének személyes, belső megtapasztalása. Másodszor pedig fontosnak tartották, hogy az élő hitű keresztények szorosabb közösséget alkotva együtt keressék Istent, tanulmányozzák az Igét. Ezzel a keresztény hitélet súlypontját kimozdították az államegyház kereteiből. Olyan szellemi központokat hoztak létre, ahonnan laikus prédikátorok rajzottak ki, hogy a társadalom minden rétege felé szolgáljanak. Bár korunkban hivatalosan nem léteznek pietista egyházfelekezetek, a mozgalom szellemi öröksége ma is tovább él mindenütt, ahol egyszerű hívők spontán énekekkel dicsőítik Istent, bibliatanulmányozó köröket és ébredési összejöveteleket látogatnak, az evangélium terjedését adakozással segítik, miközben hangsúlyt tesznek a társadalmi aktivitásra és a karitatív munkára is - egyszóval, teljes szívből megélik a hitüket.

Elindul a megújulás