hetilap

A 18. század elején Európa sok nemzetében irigy szemmel néztek Angliára. Montesquieu, aki 1729-ben utazott az országba, így összegezte benyomásait: „Anglia a világ legszabadabb országa. Egyetlen köztársaságot sem ismerek, amely hozzá hasonló volna. Szabadnak nevezem, mert az uralkodó személyét ellenőrzik, hatalmát korlátozzák, és nincs módja rá, hogy bárkinek bármi sérelmet okozzon.”
A felszín alatt azonban a társadalmi és erkölcsi közállapotok rendkívüli beavatkozás után kiáltottak Angliában. Az ország egyre izmosodó áruforgalmában alapvető szerepet játszott a rabszolga-kereskedelem, amelynek fellendítését minden kormány fontos politikai programnak tekintette.
Egy korrajz szerint „úgy tűnt, az egész lakosság tivornyákban tobzódik”. „Egy pennyért ittas, kettőért holtrészeg. Ha kidőltél, van alád szalmánk” – hirdette a vendégcsalogató felirat a kocsmák bejáratánál. A színház sokkolóan közönséges és züllött volt, Wesley szavaival „a színpad obszcenitása teljes romlottságtól bűzlött”, a kor irodalmát mai mércével is kemény pornónak bélyegeznék. A poligámiát és a homoszexualitást nem tartották bűnnek, burjánzott az erőszak. Kegyetlen és brutális sportoknak hódoltak, mint amilyen a medvék és bikák ingerlése vagy a kakasviadal volt. Vad és gyakran halálos kimenetelű ökölvívást űztek, amelyben még nők is részt vettek.
Mindeközben az egyház aludt – egy vélemény szerint az anglikánok és a század elejére megfáradt nonkonformisták legalább egy ponton egyetértettek: hogy „békén hagyják az ördögöt, és kisujjukat se mozdítják a lelkek megmentéséért”. A fordulat egy jólvasalt anglikán lelkésznek és baráti körének színrelépésével érkezett el.

Wesley ifjúkora

John Wesley 1703. június 17-én látott napvilágot az epworthi parókián, Samuel és Suzanna Wesley tizenötödik gyermekeként. Mindkét ágon sok vihart látott puritán ősöktől származott, apai dédapját és nagyapját meg is fosztották lelkészi állásuktól. Samuel mégis visszatért az államegyház kebelére Oxfordban, ugyanakkor megőrizte atyái harci szellemét. A feleség, Suzanna már tizenhárom évesen, teológiai megfontolásból (!) szakított a szigorú kálvinizmussal. Kettejük közül a rendkívüli életerővel megáldott és igen istenfélő anya volt nagy hatással John fejlődésére, testvérei között is különös gonddal nevelte. A leendő ébredésben öccse, Charles is nagy szerepet játszott – 1729-ben ő alapította meg a „Szent Klub”-nak csúfolt társaságot az Oxfordi Egyetemen, amelynek azután János állt az élére. Ez a társaság kirítt a feslett erkölcsű oxfordi közegben: Istenhez próbált közeledni. Rendszeresen úrvacsoráztak, így a „szakramentalista”, gyakori Szentírás-tanulmányaik miatt pedig a „Biblia-moly” gúnynevekkel illették őket. Végül a „metodista” ragadt rajtuk, mert az egyetem tanulmányi szabályzatának is eleget akartak tenni.
Charles meghívására csatlakozott hozzájuk az ifjú George Whitefield, akiből azután minden idők legékesszólóbb angol prédikátora vált – ők hárman lettek a közelgő ébredés oszlopai Angliában. Ám ezek a buzgó és nagyon vallásos fiatalemberek most még mit sem tudtak az újjászületés titkáról.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek