A konferencia közönségének többsége a biztonsági követelményeknek engedve nem ismerte előzetesen a helyszínt. A rendezvény első napjának egy bizonyos órájában a Louvre-nál volt a találkozó, és onnan közösen buszoztak ki az Étiolles-ban található szállodához, amely otthont adott a konferenciának. A nyitó előadást a szervezők a szombat bejövetelét megelőző órákra időzítették. A megnyitót Yaakov Hagoel, a Cionista Világszövetség antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó részlegének vezetője tartotta. Beszédében kitért számos, a közelmúltban történt antiszemita incidensre. Kiemelte a modern média, többek között az internet szerepét a modern antiszemitizmus terjesztésében, amelynek legfontosabb megjelenési formáját Izrael Állam démonizálásában és létjogosultságának megkérdőjelezésében látja. Aggasztónak nevezte, hogy több európai ország parlamentjében vagy megtalálhatóak a szélsőjobboldali politikai erők, vagy éppen a parlament egy része támogatja a működésüket.
A második napon a résztvevők két-két előadást hallgathattak meg délelőtt és délután egyaránt, két csoportban, egyrészt franciául, másfelől angolul. Elsőként Shimon T. Samuels, a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ Nemzetközi Kapcsolatok igazgatója beszélt a világ zsidóságát ért aktuális támadásokról. Egyfelől hivatkozási pont volt beszédében (és a konferencia egészén is) a tavaly márciusi toulouse-i merénylet. Mint ismert, tavaly márciusban egy iszlamista háttérrel rendelkező merénylő lövöldözött a városban található zsidó iskola előtt, és négy embert, köztük három gyermeket gyilkolt meg, miközben a sebesültek száma is igen magas volt. A merénylet antiszemita indokát senki nem vitatta. Samuels kitért arra is, hogy a Wiesenthal Központ milyen eszközökkel küzd kormányzati szinten a hasonló terrorcselekmények megakadályozásáért. Említette a magyarországi Jobbikot is, felhívva a figyelmet a párt iráni kapcsolataira is. Pozitív példaként említette meg hazánkból a Hit Gyülekezetét, egyúttal a konferenciát megelőzően tett látogatását a közösségben nagyon mély élményként jellemezte.
Serge Cwajgenbaum, az Európai Zsidó Kongresszus főtitkára arról a nyugtalanító folyamatról beszélt, amit az antiszemitizmus egyre szélesebb körű európai terjedése és elfogadottsága jelent. Itt kell említést tennünk arról a felmérésről is, amit a toulouse-i merényletet követően végzett a Cionista Világszövetség a francia lakosság körében. A kérdőívek feldolgozása idén januárban fejeződött be. Ebből kiderül, hogy minden ötödik francia negatívan viszonyul Izrael Államhoz. Ez a vélemény főleg a férfiakra és a fiatalokra jellemző. A franciák másik 20 százaléka pozitívan áll a zsidó államhoz, leginkább a vezető pozícióban lévő felnőttek és az évi 15 ezer eurónál többet keresők. A francia zsidókról a megkérdezettek 4 százaléka negatívan vélekedik, különösen a férfiak és a fiatalok. A megkérdezettek fele közömbös és semleges hozzáállásról tett tanúságot. A pozitív viszonyulás a jól képzett társadalmi csoportokra jellemző. Megállapítható, hogy a jó oktatás segíthet a rasszizmus és az előítéletesség visszaszorításában. A kutatás eredményei alapján a francia társadalom 40 százaléka szerint a zsidóknak túl nagy a befolyása a gazdaságra, illetve közel 50 százalék szerint a zsidók lojálisabbak Izraelhez, mint Franciaországhoz. Mindkét felvetéssel a vezető pozícióban lévő férfiak és az alacsony végzettségűek értettek leginkább egyet. Több, mint 50 százalék szerint a zsidóellenes támadások mögött antiszemita attitűd húzódik meg.
Guy Millière francia professzor, geopolitikai szakértő mutatta be a hallgatóságnak az antiszemita „ködöt”, ahogyan ő fogalmazott. Szót ejtett a Jobbikról, amely iráni kapcsolata és pénzei révén a terrorizmus előretolt állása Kelet-Európában. Kifejtette, hogy a toulouse-i merénylet értelmezéséhez elengedhetetlen tudni, hogy az iszlám terrorizmus globális küzdelmet folytat a cionizmus ellen, illetve a világ iszlamizálásáért. Ezért számukra teljesen elfogadható zsidó kisgyermekek meggyilkolása Franciaországban (vagy a világ bármelyik pontján), hiszen propagandájuk szerint az izraeliek ugyanúgy ártatlan palesztin gyerekeket gyilkolnak meg például a Gázai övezetben. Az európai és más államok Izrael-ellenes bojkottjának kissé ironikus kritikáját fogalmazta meg: „Ha bojkottálni akarják az izraeli termékeket, akkor ne a narancsról, a gyümölcsökről mondjanak le, hanem a high-techről, hiszen annak nagy részét zsidó tudósok fejlesztették ki, tehát mondjanak le az internetről, ha bojkottálni akarják a zsidó államot.”
A konferencia utolsó napján az izraeli külügyminisztérium részéről Gideon Behar beszélt az antiszemitizmus elleni küzdelem gyakorlati formáiról. Külön kiemelte Natan Saranszkij szavait arról, hogy az antiszemitizmus jelenléte és ereje egy adott országban minden esetben olyan, mint a lakmuszpapír: megmutatja, hogy a társadalom mennyire egészséges, vagy mennyire beteg, amennyiben erős az antiszemitizmus. Szót ejtett arról is, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre az átlagember számára, hogy a környezetében, lakóhelyén jelen lévő zsidóellenességet, anticionizmust visszaszorítsa.
2013. 03. 22. (XVII/12)
