A co-parenting kifejezés olyan társszülői gyakorlatot takar, melyben a két szülő nem házas, a múltban sem volt közük egymáshoz, és a jövőben sem áll szándékukban összeházasodni. Így soha semmilyen romantikus érzelem nem kötötte össze őket. Nem szeretik egymást, legalábbis nem „olyan” értelemben. Egymáshoz kapcsolódásuk elsődleges oka közös gyermekük, akiért egyenlő mértékben vállalnak felelősséget.
A társszülők között vannak, akik úgy döntenek, hogy egy fedél alá költöznek, míg mások külön háztartásban élve folytatják életüket. Már a fogantatást megelőzően egyezséget kötnek – szóban vagy írásban – arról, hogy milyen szülői szerepeket és mekkora anyagi felelősséget vállalnak, hogyan képzelik a gyereknevelést, a felügyeletet, vagy milyen nevet szeretnének közös gyermeküknek. Az elképzelésük szerint a gyermek a hét vagy a hónap egyik részét az egyik „szülőnél”, a másik felét pedig a másik félnél töltené.
Nem új keletű dolog, hogy olyan egyedülálló nők, akik vagy nem akarnak egy romantikus kapcsolatba időt és energiát fektetni, vagy ketyegő biológiai órájuk miatt erre már nincs lehetőségük, férfiak közvetett közreműködésével vállalnak gyermeket. Ezek a férfiak, mivel nem vágynak tartós kapcsolatra, anonim spermadonorként nem lesznek részesei a gyermek életének. A nyugati kultúrát elárasztó új trend – a co-parenting – ezzel ellentétben olyan érett korban lévő egyedülálló heteroszexuális, illetve homoszexuális férfiak vagy leszbikus nők számára nyújt lehetőséget, akik a gyermekáldás mellett a gyermeknevelés örömeire és nehézségeire egyaránt igényt tartanak, de párkapcsolati szempontból nincs rá lehetőségük. A helyzet magában hordozza annak lehetőségét, hogy a gyermeknek három vagy négy szülője is lehet.
A módszer a névtelen ivarsejt-adományozás, a béranyaság és az örökbefogadás vonzó alternatívája. A férfiak szemszögéből csábító, hogy jóval olcsóbb, mint a szigorú törvényi szabályozásokkal körülbástyázott béranyaság. A nők körében pedig előnyösnek tűnhet, hogy a spermadonorral ellentétben az apa személye ismert, aki ráadásul ki is veszi részét a gyermeknevelésből és az anyagi felelősségvállalásból. Az egyre inkább liberalizált felfogású nyugati társadalmakban az sem elhanyagolható tényező, hogy a társszülői kapcsolat mindkét fél számára lehetőséget biztosít szabad szerelmi viszony létesítésére.
Új keletű randiszerviz
Korunk „fajfenntartásának” egyik útvesztője, hogy a modern társadalmak fiataljai húszas, harmincas éveikben a karrierjükre koncentrálnak. Sokan közülük negyvenhez közel ismerik fel, hogy lemaradtak a nagy „Ő”-ről és a családalapításról. Emellett egyre nagyobb
teret nyernek a homoszexuális kapcsolatok. A Co-ParentMatch.com, a MyAlternativeFamily.com és még több társkereső weboldal alapítói ezt a rést ismerték fel a piacon. A legújabb „randiszerviz” mottója az is lehetne, hogy „Hagyjuk a romantikát, és térjünk a lényegre!”, hiszen ezeken a közösségi oldalakon szabadon ismerkedhetnek és léphetnek egymással kapcsolatba a gyermekre vágyó szülők. A szülőtárskereső oldalak terjedését az is könnyíti, hogy jelenleg jogi szabályozás nem korlátozza működésüket; egyszerű társkereső szervezetként tartják őket számon.
Az erős kritikákkal illetett oldalak vezetői azzal védekeznek, hogy az ilyen jellegű „családtervezés” esetén józan és logikus lépéseket tesznek a szülők, nem kapkodják el a házasságot, amivel egyben elkerülik a válást és az ezzel járó traumát is. A felek anyagilag stabil háttérrel rendelkeznek, és előre lefektetik a megosztott gyereknevelés szabályait. Ellenzők azonban gyakran vetik a szemükre, hogy miért is lenne egy gyereknek kevésbé fájdalmas egy elejétől „elvált kapcsolat”, mint egy válás okozta szakadás.
David Arrick és Heidi Sadowsky már több mint húsz éve barátok. Heidi sosem találta meg a férfit, akivel gyereket vállalhatott volna, David pedig homoszexuális. Közös bennük, hogy gyermeket akartak, így a társszülői megoldás mellett döntöttek. A legtöbb pár azonban nem sokkal a gyermek születése előtt nem is tud egymás létezéséről. Közösségi oldalakon ismerkednek meg, mint Dawn Pieke és Fabian Blue. Dawn egy több mint tízéves párkapcsolat felbontása után döntött úgy, hogy keres egy apát gyermekének. Fabian már 2006 óta gyereket akart. Eleinte az örökbefogadással próbálkozott, de be kellett látnia, hogy egy egyedülálló meleg férfinak nem szívesen adnak örökbe gyermeket. Felvették a kapcsolatot, és nem sokkal ezt követően Fabian beköltözött Dawn házának egyik szobájába. Dawn így mesélt a teherbeesésről: „Négy héttel később kaptam tőle örökítő anyagot, és saját magamnak elvégeztem az inszeminációt.”
Elizabeth Marquardt, az Amerikai Értékek Intézet (IAV) Házasság és Család Központjának igazgatója, valamint a Két világ között: az elvált szülők gyermekeinek élete című könyv szerzője élesen tiltakozik a jelenség ellen. „Borzalmas maga a gondolat is, hogy szánt szándékkal arra kényszerítenek gyermekeket, hogy két külön világban kelljen felnőniük, olyan szülőkkel, akik soha meg se próbáltak szeretetközösségben élni egymással. Elvált szülők gyerekeként tapasztalatból mondom, hogy nem egyszerű két szülő szerelmi életét figyelemmel kísérni és azt elszenvedni.”
A 2000-es évek elején Elizabeth Marquardt és a Texas Egyetem szociológusa, Norval Glenn először végzett világméretű kutatást olyan „jól sikerült válások” körében, ahol mindkét szülő részese maradt a gyermek életének. Vizsgálatuk nyilvánvalóvá tette, hogy ezeknek a gyermekeknek egyedül kell értékítéletet alkotniuk két különböző értékrendre, felfogásra és életmódra vonatkozóan. Túl korán kell felnőniük. Éppen ezért a téma szakértőinek egybehangzó véleménye, hogy a sikeres gyereknevelés elengedhetetlen része a romantikus alapokon álló házastársi kapcsolat. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a szülők közötti
kiegyensúlyozott és szeretetteljes kapcsolat pozitív hatással van a gyermek fizikai és érzelmi fejlődésére.
Az agykutatás terén fény derült arra is, hogy a gyermek első évének élményei nagyban befolyásolják későbbi fejlődését. Az érzelmekért felelős limbikus rendszer a gyermek első életévében megy keresztül a legkomolyabb fejlődésen, így bebizonyosodott, hogy az érzelmi stabilitás nélkülözhetetlen tényezője a gyermek támogatásában, nevelésében és a biztos családi háttérben rejlik.
2013. 06. 21. (XVII/25)
