Néhány cím az elmúlt hetek témába vágó hírei közül: 225 ezer iPhone-felhasználó adatait lopták el; Hackerekről készült a legélethűbb filmsorozat; Előre telepített kémprogramokat találtak kínai mobiltelefonokon; Műholdakat támadtak orosz hackerek; Rémes állapotokat találtak a magyar közműszolgáltatóknál; Orosz kiberfegyver támadta Magyarországot; Durva támadást szenvedett el az Apple.
A probléma tehát valós, de a filmekben látottakat erős fenntartásokkal kell fogadni. Érdemes elsőként tisztázni a hacker fogalmát. A számítástechnika „hőskorában” a hackerek azt a feladatot „vállalták” magukra, hogy a különböző rendszerek gyenge pontjait megkeresve, azokra felhívják az érintettek, jellemzően a rendszergazdák figyelmét. A megtalált sérülékenységekkel nem éltek vissza, azokat nem használták ki, és nem is adták tovább másoknak. A cél valóban a rendszerek biztonságának fokozása volt. A sérülékenységek megtalálásához nagyon komoly ismeretekre és igen széles körű tapasztalatra volt szükség.
Emiatt hackernek lenni, közéjük tartozni érdem volt. Aki nem volt megfelelően képzett, és visszaélt a megtalált sérülékenységekkel is, az is közéjük tartozónak érezte magát. A hackerek „társadalma” kívülről nézve így tehát felhígult. Ma már hackernek neveznek szinte válogatás nélkül mindenkit, aki számítógépes rendszerekbe akar betörni, legyen az egy gimnazista, egy egyetemista vagy akár egy valóban komoly ismeretekkel rendelkező szakember.
2015. 10. 22. (XIX/43)
