Torgyán József és Gulyás Balázs: A baloldali pártok legalább nem a megsemmisítésünkre törekednek Fotó: F. I.
– Mi a véleményed arról az álláspontról, amelyet Tamás Pál szociológus fejtett ki a Hetekben, miszerint a politikai karrierben gondolkodó huszonévesek kevésbé orientálódnak a Fidesz felé, inkább azokat a pártokat választják, ahol régebbi a pártstruktúra, és van kitörési lehetőség?
– Ez valóban így van, a Fiatal Demokraták Szövetsége ma már legfeljebb csak a nevében fiatal, hiszen a miniszterelnök is lassan negyvenéves. Az a korosztály tehát, amelyik annak idején a Fideszben kezdett politizálni, ma már inkább a középkorosztályhoz tartozik, igazán fiatalos politikusaik nincsenek, hiszen a pártot ugyanaz a zárt közösség vezeti, amely 10-13 évvel ezelőtt elkezdte. Éppen ezt az űrt mostanában több párt is felfedezte. Nálunk organikus fejlődés van, mi végigjárjuk a ranglétrát, mert azt hiszem, csak így születhetnek kiforrott politikusok. Én például tizennyolc éves és egynapos koromban léptem be a Független Kisgazdapártba, és nem néhány hét leforgása alatt kerültem a jelenlegi pozíciómba.
– Hogy keveredtél a nagypolitikába, mi vonzott pont a kisgazdákhoz?
– Mindig nyüzsgő ember voltam: már a középiskolában is, ha kellett, iskolarádiót, ha kellett, iskolaújságot csináltam. Ez az egyik része, a másik pedig, hogy olyan a családi hátterem, ami egyértelművé tette, hogy nem választhatok más pártot. A harmadik dolog, ami közrejátszott abban, hogy a kisgazdapártot választottam, Torgyán József személyes vonzása volt. Neki volt, és van egy olyan kisugárzása, amely engem ebbe a pártba vonzott.
– Az idősebb generáció, az öregek mennyire nyúlnak a hónotok alá?
– Büszke vagyok arra, hogy Torgyán József és személyem között kialakult egy bensőségesnek nevezhető viszony. Sok mindent megbeszélünk egymással, pártügyeket, még magánéleti dolgokat is.
– Mennyire óvatos most Torgyán József a fiatalság felkarolásával, miután Molnár Róberttel pórul járt?
– Nyilván olyan személyeket nem szabad a továbbiakban bevenni a pártba, akik szembemosolyognak, és minden lelki tusa nélkül az első adandó alkalommal hátba szúrják az embert. Molnár Róbert szerintem politikailag elásta magát.
– Torgyán Józseffel hogy indult a kapcsolatod?
– Engem még szinte gyerekként ismert meg. Győr-Moson-Sopron megyében voltam ifjúsági vezető, és akárhányszor lejött, mindig azt látta, hogy mennyivel fejlődött a megyében a Független Ifjúság, és talán így figyelt föl rám. A szorosabb kapcsolat onnan datálható, amikor a minisztériumban maga mellé vett ifjúságpolitikai tanácsadóként. Barátivá pedig akkor vált a kapcsolatunk, amikor ebben az elképesztő támadássorozatban én mindig és kérlelhetetlenül kiálltam mellette. Akkor talán megismert arról az oldalamról is, hogy én azt az embert, akinek a politikai karrieremet köszönhetem, nem szúrom egyik pillanatról a másikra hátba.
– Milyen idős a Független Ifjúság?
– Az ifjúsági szervezet 1930-40 körül alakult több, egymástól független csoportból, 1947-ben aztán a kommunisták feloszlatták, és 1989-ben indult újra. Ma már el lehet mondani, hogy nagyjából 12 ezres tagsággal rendelkezünk, úgyhogy a pártok ifjúsági szervezetei közül a mi taglétszámunk a legnagyobb. Nyilván egy szervezetet nemcsak az határoz meg, hogy hány tagja van, hanem inkább, hogy mit tud nyújtani a tagoknak.
– A ti fiatalságotok jelent-e új vonalat a kisgazdapárton belül?
– Egy modern néppárt úgy tud működni, ha vannak olyan öregei, akik elmondják, mi volt régen, magukkal hozzák a tapasztalatukat, tudják, hogy a dolgoknak mi a menete, és persze vannak a fiatalok, akik talán már többet látnak a világból, és nyilván másképp is látják a dolgokat, ők hozzák a fiatalos lendületet. Ha ez a kettő összeadódik, nagyon jó dolog sülhet ki belőle, de nálunk továbbra is az idősebbek a meghatározók.
– Apropó, Balázs, te hány éves is vagy?
– Huszonnégy leszek a jövő héten.
– Mennyire számítanak rátok, a független ifjakra a párton belül a választási kampányban, a fiatalok megszólításában?
– A választási irodában nagyon sokan fognak dolgozni olyanok, akik a Független Ifjúsághoz, vagy a kisgazdapártnak ehhez a generációjához köthetők. Ez a felfrissülés azért is nagyon hasznos lesz, mert a korábbiakhoz képest 2002-ben lesz a legtöbb új, fiatal szavazó. Szerintem nagyon fontos, hogy a párt eddigi derékhadát adó szavazók megnyerésén túl fiatalos arculattal egy új korosztály felé is nyissunk. A közeljövőben fog elkészülni a párt programjának szerves részét alkotó ifjúságpolitikai koncepció, amelyet szintén mi készítünk elő. A fiatalok megszólításában pedig, azt hiszem, csak nekünk lehet szerepünk, a fiatalokat a fiatalok tudják megszólítani igazán.
– Apropó, mi a véleményed arról a fajta fiatalosnak mondott politizálásról, amelyet legújabban Rogán Antal nevével fémjeleznek.
– Érdekes, Rogán éppen az elvh? fideszesek körében nem vonzó, mert bár lehet, hogy korát tekintve fiatal, de a stílusát tekintve meglehetősen elaggott és kiöregedett. Egyébként ez a korosztály nem igazán tudott betörni a Fidesz vezetőtestületeibe, sőt hátrébb tart a párton belüli befolyást tekintve, mint nálunk a Független Ifjúság vagy az SZDSZ-ben Gusztosék.
– Az "Isten, haza, család" jelszó mit jelentenek számodra?
– A hármas jelszónak a fiatalokra különösen érvényesnek kell lennie, de nálunk talán egy kicsit másképp, egy kicsit dinamikusabban jelenik meg. Ha nem ebben a jelszóban hinnénk, nem ezt tartanánk irányadónak, akkor nem ebbe a pártba jöttünk volna. A Független Ifjúság tagságában a legtöbb fiatal istenhívő, legyen bármilyen vallási felekezet tagja is. Engem római katolikusnak kereszteltek, büszke is vagyok a hitemre. A második szó a sorban a haza. Sokan jönnek közénk a hazaszeretet és a haza iránti elkötelezettség miatt. A család szerintem, a fiataloknál még annyira nem meghatározó, esetükben inkább szüleik tiszteletéről lehet szó, hogy ne szakadjanak ki a családból, ne legyenek olyan emberek, akik nem foglalkoznak a szüleikkel.
– Mint fiatal politikusnak mi a véleményed arról, amit a Fidesz a kisgazdapárttal mostanában gyakran elkövet?
– Amikor egy pártnak nincs becsülete, akkor történhetnek meg ilyen dolgok. Sajnos mi magunkból indultunk ki, amikor a Fidesszel megkötöttük a szövetséget. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyire hideg és számító politizálást folytat a Fidesz. Sajnos a magyar politikai élet nemhogy fejlődne, és egyre tisztább, letisztultabb képet mutatna, hanem úgy tűnik: egyes pártok egyes vezetői az előző politikai rendszerből átmentett eszközökkel próbálják a kisgazdapártot megsemmisíteni. Ne felejtsük el, hogy a kisgazdapárt 82 esélyes képviselőjelöltjét léptette vissza annak idején azért, hogy ne a posztkommunista erők győzzenek, hanem egy magát polgárinak mondó erő. Amit mostanában a Fidesz velünk csinál, az nemcsak érzelmileg és erkölcsileg utolsó dolog, hanem ennek a kétpólusú politikára való törekvésnek van egy olyan veszélye is, hogy ha a választópolgár valamiért megharagszik arra az egy szem jobboldali pártra, akkor az egész ideológiára haragszik meg. Ilyen módon fennáll a veszélye annak, hogy akár 3-4-5 cikluson keresztül is baloldali vezetése legyen az országnak.
– Az életkorodból fakadóan túl sokat nem élhettél meg a kommunizmusból, oroszt talán nem is kellett már tanulnod, mégis honnan erednek az antikommunista előítéleteid?
– A szülőktől és a nagyszülőktől, akiknek az elbeszélésein keresztül megtapasztaltam a kommunizmust. De hát láttam is, amikor megnyíltak a határok, hogy a határ burgenlandi oldalán sem élnek nálunk sokkal tehetségesebb vagy többre hivatott emberek. Elég nagy botrány volt, amikor engem úttörővé akartak avatni, mert a szüleim nem akartak hozzájárulni, hogy a fiuk nyakában vörös nyakkendő lógjon. Annak idején ezt emlékszem, fájlaltam, mert a többieket a Farkas Berci avatta föl. Még egy érdekes dolog, amely talán az ideológiai kötődésem meghatározta: még bőven a Kádár-korszakban jártunk, amikor a szüleimmel kirándulást tettünk Erdélyben, kisgyerek lehettem, maximum tízéves. Furcsa volt számomra, miért beszél ott mindenki magyarul, mikor másik országban vagyunk. Akkor szüleim elmagyarázták, hogy hogyan is volt ez Trianonban.
– Milyen a jövőképed, mit vársz a választásoktól, hogyan gondolkozol a saját karrieredről, jövődről?
– Biztos, hogy a kisgazdapárt a legnehezebb választás elé néz, mert már nemcsak a baloldalon vannak politikai ellenfeleink, hanem sajnos a jobboldalon is. A baloldali pártok legalább nem a megsemmisítésünkre törekednek, ők csak a politikai adok-kapokba mennek bele. Jobbról azonban ennél többről van szó, mert ők megátalkodottan munkálkodnak a teljes megsemmisítésen. Azt hiszem, a kisgazdapárt továbbra is stabil parlamenti párt marad. Bízom benne, hogy akár az országos listáról, akár a Győr-Moson-Sopron megyei listáról sikerül mandátumot szereznem, és ha abban az egyéni körzetben sikerül indulnom, ahol szeretnék, akkor azt hiszem ott is jó eredménnyel végezhetek. A második fordulóbeli visszalépéseken is sok múlik.
– Honnan merítesz erőt a politikai és a közéleti szerepvállaláshoz?
– Én csak abból tudok meríteni, ha elmegyek és imádkozom egy templomban. Lehet, hogy ez sokaknak – főleg a baloldalon – nem szimpatikus, de mikor a legnagyobb támadások voltak mind személyem ellen, mind a kisgazdapárt ellen, nekem nem tudott más erőt adni, minthogy elmentem Isten házába és imádkoztam. Ez korszerűtlennek tűnhet, de én ilyen konzervatív ember vagyok. Ideológiailag a legmeghatározóbb – lehet, hogy szintén nem korszerű, és nem tetszik egyes politikai köröknek –, de én a családomból: az édesapámtól és nagyapámtól kaptam a legnagyobb felkészítést. A lexikális és a politológiai tudás megtanulható könyvekből, de hogy valaki ideológiailag fel legyen vértezve, azt otthon kaphatja meg.
2001. 07. 21. (V/29)
