Nagy Nóra Fotó: Somorjai László
– Mikor kezdtél el politikával foglalkozni, hogy keveredtél a "Credóba"?
– A politikai szerepre nem tudatosan készültem, de valahol mindig meghatározó részese voltam egy-egy közösségnek. Hamar észrevettem például, hogy meggyőzően tudok érvelni, s társaim hallgatnak rám. A véleményemet, ha fontosnak éreztem a témát, sosem rejtettem véka alá. A BIT-ben már elég korán részt vettem ifjúsági táborok, érdekképviseleti programok szervezésében, s országosan is sok ismerőst szereztem. A novemberi tisztújítások során az MSZP fiatalítási szándékának köszönhetően többfordulós szűrőn jutottam át, s a kongresszusi bemutatkozó felszólalásom sikere révén bekerültem az országos elnökségbe, és ezzel a nagypolitikába is. Medgyessy Péter ott volt egy konferencián, ahol én elmondtam a véleményemet a jelenlegi szociális helyzetről miskolci küldöttként. Ezután ő megkeresett, sokat beszélgettünk, kiderült, hogy sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, majd pedig felajánlotta, hogy dolgozzunk együtt.
– Az MSZP miniszterelnök-jelöltje körül létrejött egy tízfős kampánystáb, amelyben hárman vagytok harminc év alattiak. Számotokra mivel fog járni ez a középpontba kerülés?
– Mindenekelőtt sok munkával, de komolyra fordítva a szót: leginkább azzal, hogy
a szocialista párt véleményét a kampányidőszakban a fiatalságunkkal, és egy teljesen más generációs szemlélettel képviseljük majd.
– Mi ez a szemlélet?
– Talán annyiban más, hogy lendületesebb. Mi nem gondolunk mást a baloldalról, mint az idősebbek, nem gondoljuk azt, hogy majd mi megváltjuk a világot, ha már nekik nem sikerült. A világ felgyorsult, és ebben a közegben mi talán már egy kicsit jobbak vagyunk, tudunk segíteni, át tudjuk adni ezt a lendületet, a dinamikusabb életmódot.
– Mekkora szerepetek lehet így a kampányban?
– Jelentős, hiszen egyfelől a mi jelenlétünk is rácáfol arra a Fidesz által gyakran hangoztatott vádra, miszerint az MSZP egy elöregedő párt. Egyébként rengeteg fiatal van baloldalon, tehát ez amúgy sem lesz nehéz. Valószínűleg mi azért kerültünk a középpontba, mert természetesek vagyunk; nem vagyunk "megcsinálva" nagypolitikusnak.
– Mi a véleményed arról a gyakorlatról, hogy egy friss diplomás az iskolapadból rögtön komoly pozícióba kerül?
– Nem tartom azt jónak, hogy valaki úgy beszél a Munka Törvénykönyvéről és a benne lévő passzusokról, hogy még életében nem dolgozott két óránál többet. Én az egyetem után ott maradtam a miskolci közgáz karon, ahol egyetemi tanársegédként dolgozom jelenleg is. Tapasztalat nélkül az ember ne akarjon profi politikus lenni.
– A közéleti szerepvállalás során olyan emberek mellett is meg kell nyilatkoznod, akik lényegesen tapasztaltabbak, többet láttak a politikából. Nem rizikós ez egy kicsit?
– Inkább szokatlan. Számomra Kovács László, Medgyessy Péter – de ide sorolhatnám még Szili Katiékat is – mindig is nagypolitikusok voltak, akik tapasztaltak, akik nagyon jókat tudnak mondani. Most pedig odajönnek hozzám, és megkérdezik, hogy mi a véleményem, önmagában már ez nagyon furcsa érzés. Szerintem a közéleti helytállás egy folyamat, amit csak az "öregekkel" együtt lehet megtanulni. Az, hogy mi önálló pályára lépjünk, és majd a fiatalok lesöprik az idősebbeket, ostobaság. Szükség van átmenetre és ezért minden korosztályra is.
– Tamás Pál szociológus beszélt arról a Heteknek nemrégiben, hogy az MSZP a rendszerváltás után érthető okok miatt igyekezett idológiamentesen politizálni, és a keletkező ideológiai vákuumot a jobboldal jó ütemérzékkel feltöltötte a saját értékrendjével, ezért jelenleg komoly nehézségekbe ütközik valamilyen, ezzel a felfogással ellentétes ideológia kommunikálása. A kérdésem ezek után az, hogy megnyilvánul-e az új generáció, amit te is képviselsz, ideológiai alapon?
– Nagyon szeretném, ha lennének mögöttünk elvek és értékrendek, és szerintem vannak is. Én annak a híve vagyok, hogy minden programpontunk álljon meg szakmai alapon, de mindezt elvek és értékek mentén képviseljük. Tehát meg kell maradni a szociáldemokrácia elvei mellett, és csak azokat képviselve lehet előrejutni.
– Ti hogyan próbáljátok elválasztani a terminológiátokban az ideológiai képzettársításoktól az olyan stigmatizált fogalmakat, mint a "család", a "polgár", hiszen a polgári értékrendről nektek is beszélnetek kell?
– Szomorú vagyok, hogy a Fidesz jó néhány szót kisajátított magának, mint amilyen a család, a nemzet, a haza vagy a polgár szó is. Nem hiszek abban, hogy egy szociáldemokrata elveket valló anyuka vagy apuka ne lenne családcentrikus. Semmi olyasmit nem tervezek, hogy egyes szavakat a szlogen szintjére sülylyesszek, mert szerintem elég az, hogy ha mi, akik találkozunk az emberekkel, a személyes életünkről beszélünk, elmondjuk, hogy ki milyen családban hogyan él, mit képvisel, milyen elveket vall. Szerintem ez természetesebben hat az emberekre, mintha csak azt mondjuk, hogy a "polgárok", hiszen a polgárok lassan már az egekbe emelkednek, csak kérdés, hogy ki tartozik ide? Az én polgárom az állampolgár vagy csak az a szűk réteg, akit a Fidesz polgárnak nevezett?
– Azt a tömeget, amelyet a Fidesz a populáris és teljesen leegyszerűsített szlogenjeivel elér, ti hogyan tudjátok megszólítani?
– Egyrészt rá kell ébreszteni az embereket, hogy az ígéretek és a szlogenek mögött mi hazugság. Másrészt abban bízom, hogy az emberek saját maguk is rá fognak döbbenni arra, hogy a szlogenek mögött nincs semmi: amikor a szegény nyugdíjasnak megígérik az ötezer forintot, akkor ő valószínűleg nagyon fog ennek örülni mindaddig, amíg rá nem jön, hogy sosem fogja megkapni. De említhetném a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, akik szintén elégedetlenek lesznek. Kicsit többet vagy mást mondani, mint a Fidesz, az nem lesz hiteles. Nyíltan, természetesen és hitelesen kell beszélni a problémákról, el kell mondani őszintén, hogy nem biztos, hogy egy-két héten, hónapon vagy éven belül meg tudjuk oldani a dolgokat. Remélem, az emberek nem fogják azt mondani, hogy inkább elfordulok a politikától, mert ebben az országban mindenki lop, csal, hazudik, hanem azt, hogy vannak tisztességes emberek, és van tisztességes párt, aki ezt az országot biztonságosan el tudja kormányozni.
– A jobboldali megbélyegző terminológiát ("bolsik", "pufajkások") hogyan kezelitek?
– Ezen már csak mosolyogni tudok. Elég nehéz ma már a szocialista pártot lebolsizni, kommunistázni; csak ránk kell nézni. Én már abban a generációban nőttem fel, amikor nem volt KISZ. Sok, manapság hangoskodó fideszes volt párttag és párttisztségviselő.
– Nemrégiben a Fidesz meghívta a parlamentbe az alsópapságot, feltételes ígéreteket téve nekik, amelyeknek kimondatlanul is az volt a lényege, ha segítenek, hogy ne álljon le az 1998-ban elkezdett munka", akkor beindulnak a templomfelújítások, fizetésemelések következnek és a többi. Ti is próbáltok majd szakrális területen operálni?
– A szocialista párt és az egyház viszonyát mindig is igen kínos kérdésnek tekintettük. A vallási meggyőződés mindenkinek a magánügye, ez alapján nyilvánvalóan nem lehet különbséget tenni ember és ember között. A Fidesszel ellentétben mi nem akarjuk megmondani, hogy mi az egyház, hogy melyik egyház az igazi és melyik nem. Meg akarjuk értetni az emberekkel, hogy attól még, hogy ő hívő, lehetnek baloldali nézetei, hiszen a baloldali eszmék nagy része abszolút megegyezik az evangéliumi elvekkel, csak éppen lehet, hogy mi másként nevezzük.
2001. 07. 14. (V/28)
