hetilap

Büntetőpolitikai szempontból az előzetes letartóztatás általában eléri a célját?–ŰEgyrészről a büntetőeljárási törvény határoz meg célokat: ilyen az eljárási cselekményen való jelenlét, illetve a további bűnelkövetés megakadályozása. Ezeket a célokat természetesen eléri. A baj ott van, hogy vannak úgynevezett apokrif célok, vagyis nem hivatalos, sőt sokak által tagadott célok. Ilyenek a közvélemény megnyugtatása, vagy egyfajta büntetés, mivel sokan azt mondják, hogyha valaki például emberölést követett el, akkor tartóztassuk le, „mert miért van még szabadlábon, ha úgyis bent fog ülni harminc évig”?Ezek szerint komoly társadalmi nyomás van azzal kapcsolatosan, hogy a bűnelkövetők minél előbb kerüljenek rács mögé?–ŰIgen, ám az a baj, hogy ez sok esetben nem egyeztethető össze az ártatlanság vélelmével. Példaként lehet említeni a móri ügyet, ahol egy elkövető ugyan rács mögé került, „csupán” any­nyi volt a probléma, hogy semmi köze nem volt ahhoz a bűncselekményhez.Az ügyészség általában megfelelően gyakorolja az előzetes letartóztatással kapcsolatos indítványozó hatáskörét?–ŰTörvény határozza meg, hogy mely esetekben van lehetőség az indítvány benyújtására. Nem jellemző, hogy nagyon enyhe bűncselekmények miatt helyeznének előzetes letartóztatásba bárkit is, inkább az a jellemző, hogy alapvetően magas büntetési tétellel fenyegetett cselekményeknél, de indokolatlanul történik az előzetes letartóztatás indítványozása. Példaként hozható egy megtörtént eset: egy hatvanéves beteg embert elkaptak azzal, hogy a kertjében marihuánát termesztett, gondolkodás nélkül előzetes letartóztatásba helyezték fél évre, amibe a gyanúsított majdnem belehalt. Ez meglehetősen súlyos hátrány volt ahhoz képest, hogy az illető utána mindössze két és fél év felfüggesztett szabadságvesztést kapott arra hivatkozással, hogy nincsen meg a börtöntűrő képessége. Ennek meglétét azonban a letartóztatásnál senki nem vizsgálta, sőt kizárólag a végleges szabadságvesztés megítélésekor lehet a vizsgálatát indítványozni.Saját gyakorlatában tapasztalt ilyen hozzáállást?–ŰSokszor fordult elő, hogy olyan esetekben is indítványozta az ügyész a letartóztatást, amikor rá kellett kérdeznem: szerinted ez az ember meg fog szökni? Válasz: Nem. Szerinted újabb bűncselekményeket fog elkövetni? Válasz: Nem. Akkor miért? Válasz: Ilyen súlyos cselekménynél nem tudok mást csinálni.Politikai vonatkozásai is vannak ennek a diszfunkciónak?–ŰErről az oldalról nem kívánok belebocsátkozni a kérdésbe, mert mindkét oldal használhatja eszközül az intézkedést. Mondhatjuk ugyanis, hogy ilyen és ilyen párttól letartóztatnak bizonyos személyeket, de ugyanattól a párttól viszont nem tartóztatnak le más személyeket akár annak ellenére sem, hogy milliós csalás a vád ellenük.Hogyan lehetne javítani az előzetes letartóztatás problémáin?–ŰHa egy intézmény alapvetően nem működik megfelelően, nem nagyon lehet részletszabályokkal segíteni rajta. A megfelelő helyettesítő intézmények lehetnek megoldások,  például a házi őrizet. So­kan ódzkodnak tőle, de valószínűleg azért nem működik nálunk megfelelően ez az intézmény, mivel alapvetően elektronikus ellenőrzésre találták ki. Így egy karperec segítségével egy négyzetméteres körzetben meg tudják mondani, hogy hol tartózkodik a terhelt.Sokan hivatkoznak arra, hogy ez túl költséges megoldás lenne.–ŰUtánanéztem az interneten: harminc dollár körüli ára van egy ilyen karperecnek. Összességében pár tízmilliós fejlesztés lenne országos szinten,  arról nem is beszélve, hogy ki lehet fizettetni a terhelttel saját karperecét. Minden valószínűség szerint boldogan kifizetné az előzetes letartóztatásra kötelezett, ha nem kell a börtönben ülnie. Nyolc-tízezer forintba kerül egy napi letartóztatás, a karperec ára ezt az összeget nem is éri el. Akit tényleg le kell tartóztatni, annál persze ez nem megoldás, de a letartóztatottak hetven százalékánál működne ez a módszer is.