Vlagyimir Putyin fogadja Jelcin elnök jókivánságait. A szolgálat ára
Fotó: MTI
Augusztus 9-én Borisz Jelcin orosz elnök leváltotta Szergej Sztyepasin kormányát.
A Jelcin iránti hűségéről ismert Sztyepasin kevesebb időt töltött a miniszterelnöki
poszton, mint elődei, így például Jevgenyij Primakov, akit az elnök nem tartott különösebben
lojálisnak, hanem inkább politikailag túl önállónak.
Éppen Sztyepasint mutatta be annak beiktatásakor Jelcin az egyetlen választási lehetőségként.
Az elnök olyannyira kiállt mellette, hogy az Állami Duma megerősítette az egykori belügyminisztert
a miniszterelnöki pozícióban.
Primakov leváltását Jelcin akkor a következőkkel indokolta: "A kormány teljesítette
ugyan a rábízott taktikai feladatot, azonban a gazdaságban egy helyben toporgunk."
Most, amikor az általa kinevezett Sztyepasint is eltávolította, Jelcin meg sem
indokolta döntését. Mindez azokat igazolja, akik az orosz elnököt "Borisz cárként"
tartják számon.
Ez alkalommal a leváltás különösen cári módon zajlott le. Nemcsak arról van szó,
hogy "kedvem szottyant, kineveztem, kedvem szottyant, kirúgtam, és nem fogok magyarázkodni".
A még aznap elhangzott tévényilatkozatában Borisz Jelcin megnevezte utódját az elnöki
poszton. Ez a tény már önmagában is figyelemre méltó.
Arról tanúskodik ugyanis, hogy a Kremlben cári udvartartás van. Az udvar dönti el, ki
lesz az ország jelenlegi vezetőjének utódja, és ki nem. Mindez csak kevéssé emlékeztet
demokráciára és jogállamra, amelyekről olyan előszeretettel beszél az elnök. A
demokráciában az a politikus lesz az utód, azaz a következő államfő, aki győzelmet
tud szerezni úgy, hogy kihasználja a választások előtti kampány nyújtotta lehetőségeket.
Jelcin utódjának kijelölését az elnök és stábja egyébként azzal indokolja, hogy
aggódnak az orosz demokrácia sorsa miatt. Nehogy újból hatalomra kerüljenek a
kommunisták.
Az elnök a 47 éves Vlagyimir Putyint, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatóját
és az orosz elnök Nemzetbiztonsági Tanácsának titkárát jelölte ki Sztyepasin utódjául.
Elődjéhez hasonlóan Putyin is Pétervárról származik. A KGB külső felderítésének
dolgozott, majd a peresztrojka idején Anatolij Szobcsaknak, Pétervár polgármesterének
első helyettese lett. Moszkvába Anatolij Csubajsznak, az orosz főprivatizátornak a
meghívására került. Az elnöki adminisztráció ügyeivel bízták meg.
A múlt évben lett Putyin a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatója, ez év
márciusában pedig a Biztonsági Tanács titkára. Sztyepasin leváltásának napján
Putyint felmentették e két feladata alól, és Jelcin a miniszterelnöki teendőkkel bízta
meg. Az elnök egyúttal levelet küldött a dumának is azzal a kéréssel, hogy erősítsék
meg Putyint az orosz kormány vezetői pozíciójában. Természetesen mint a
legalkalmasabbat: "Teljesen megbízom benne – nyilatkozta Jelcin –, de azt akarom,
hogy mindazok, akik 2000 júliusában választani mennek, ugyanígy bízzanak benne."
Putyin miniszterelnökké való kinevezése tehát annak köszönhető, hogy Jelcin a saját
emberét akarja az elnöki poszton látni. Ezenközben az elnök arról beszél, hogy a
miniszterelnök-váltás az ország érdekeit szolgálja.
Anélkül, hogy Putyin személyes alkalmasságát vitatnánk, kételkedésre adhat okot a
miniszterelnökök ilyen gyakori cseréje, mely aligha szolgálja Oroszország érdekeit.
Főként akkor, amikor zajlanak az előkészületek a hosszú és kemény télre.
Az orosz politikai és állami rendszerben a személyes kapcsolatok és megállapodások
rendszere a fő elv. Sok olyan megállapodást sikerült Sztyepasinnak elérnie föderációs
és regionális szinten, amely most veszélyben van. Így például a falvaknak nyújtandó
állami segítség a termésbetakarításhoz, a tüzelőanyag-készletek feltöltése a télre
és az északi területekre való szállításuk, ahol a tél már egy hónap múlva beköszönt.
A kormányváltás az állami vezetés minden szintjén zavart okoz Oroszországban, ezért
fölöttébb kétséges, hogy a mostani csere hasznot hajt az országnak. Főként a
miniszterelnök leváltása, aki a közvélemény szerint jól megbirkózott feladataival.
Úgy tűnik: a kádercserék csakis Jelcinnek és az elnöki csapatnak az érdekeit szolgálják,
és nem az államét. Valószínűleg azért tartják ezek az emberek Putyint jobbnak,
mint Sztyepasint, mert biztonságot tud nekik nyújtani akkor is, amikor Jelcin már nem
lesz elnök.
Lehetséges, hogy az új miniszterelnök-jelölt kész megtenni azt, amit Sztyepasin nem
volt hajlandó. A Kremlnek és magának Jelcinnek a politikai ellenfeleiről van szó, elsősorban
a kommunistákról, akik nyilvánvalóan megijedtek az új miniszterelnöktől.
Gennagyij Zjuganov, az orosz kommunisták vezetője rögtön ki is jelentette: "Putyin
Sztyepasinnak a rosszabbik kiadása." Zjuganov figyelmeztetett: Ha Putyin "a törvénytelenség
útjára lép – azaz ha bevezeti a szükségállapotot és üldözni fogja a kommunistákat
–, akkor ne felejtse el 30-as évekbeli elődeinek, Jagodának és Jezsovnak a sorsát."
Mint ismeretes, a véreskez? NKVD (a Belügyek Népi Bizottsága) e vezetőit lelőtték.
A kommunisták félelmei nem alaptalanok. Vlagyimir Zsirinovszkij, a Liberális Demokrata
Párt vezetője kijelentette, hogy a dumában frakciója támogatni fogja Putyin kinevezését,
ha a kommunistákat letartóztatják "az ország egész területén". Köztudomású,
hogy Zsirinovszkij a Kreml megbízható emberének számít. Beszédeiben gyakran
felhangzanak Jelcinnek és körének gondolatai.
Nem kizárt azonban, hogy Putyin, mint már sokan őelőtte, csak egy átmeneti figura a
nagy politikai sakkmesternek, Jelcinnek a játszmájában. Ha népszerűtlen intézkedéseket
tenne, valaki mással váltanák fel. Manapság aligha vállalkozna bárki is arra, hogy
megnevezze Jelcin valódi utódját. A mostani elnök túlságosan is szereti elhalmozni a
közvéleményt és ellenfeleit meglepetésekkel. Akkor érzi jól magát, ha kiszámíthatatlanul
és váratlanul cselekszik. Úgy látszik, ez nagy megelégedéssel tölti el, csakúgy,
mint személyes hatalma, amelyet a világon mindennél jobban szeret, és amelyet nagyon
nehéz lesz valaki más számára saját jószántából átadnia. Ezért érez Jelcin
ellenszenvet mindenki iránt, aki politikai népszerűségre tesz szert, és önállóságra
törekszik.
Valószínű, hogy Sztyepasin számlájára is éppen ezek a "bűnök" írhatók. Az
utóbbi időben számos alkalommal kifejtette, hogy kész meghozni az ország számára
oly fontos döntéseket. Eltávolításának előestéjén Sztyepasin Jurij Luzskov
moszkvai polgármestert nevezte meg az egyik legfontosabb elnökjelöltként. Ez már önmagában
is elég lehetett a miniszterelnök távozásához.
1999. 08. 14. (III/32)
