Az idei első németországi tartományi voksviadal több szempontból is országos
jelentőség? volt. A négy hónapja dúló CDU pártfinanszírozási botrány miatt
mindenki kíváncsian várta, hogy mennyire ingott meg a németek bizalma a kereszténydemokratákban:
nos, Schleswig-Holsteinben a szavazatok 35,2 százalékát kapta a nagyobbik uniós párt.
Ez csupán kétszázalékos romlás 1996-hoz képest. Ha Kohl kancellár utolsó hadügyminiszteréből,
Volker Rühéből nem is lett kormányfő Kielben, azért a CDU elnöki posztjáért vívott
csatározásban pozitív fegyvertény, hogy az angol nyelvtanárból politikussá érett
honatya kampányával több tízezer szavazót hódított vissza.
A szociáldemokraták a merész kalapjairól és bögregyűjteményéről híres
Simonisszal az élen a voksok 43,1 százalékát söpörhették be (1996: 39,8), s így
továbbra is ők diktálnak Észak-Németországban, megtörve az SPD tavalyi választási
kudarcsorozatát. Gerhard Schröder kancellár két cuppanós puszija Heide Simonisnak a hét
eleji, berlini szocdem sajtótájékoztatón őszintének, felszabadultnak, emberinek tűnt.
A másfél éve hatalomra került Schröderre már ráfért egy kis (tartományi) sikerélmény!
Hasonló vesztes szériának mondhattak búcsút a Dániával szomszédos liberálisok: az
FDP 7,6 százalékos eredménye szenzációsnak nevezhető, ismerve a szabaddemokraták évek
óta tartó népszerűség-csökkenését. A Zöldek csupán a szavazatok 6,2 százalékát
szerezték meg, de így is felsóhajthattak, hiszen a prognózisok szerint az ötszázalékos
küszöb alatti szereplés sem lett volna meglepő. Ezen korlátozás nem vonatkozik a dán
kisebbség párjára, az SSW-re, mely 4,1 százalékával az eddigi 2 helyett immáron 3 képviselőt
delegálhat a legészakibb német tartományba. Kielben
– akárcsak Berlinben – a XXI. század elején is szocdem-zöld koalíció alakul.
Miközben a német pártszakértők még márciusban is a február 27-i,
schleswig-holsteini urnastatisztikákat elemzik, a politikusok már a közelgő észak-rajna-vesztfáliai
választásokra készülődnek. A harmad magyarországnyi területen fekvő, 18 millió
lakosú tartomány májusban esedékes voksküzdelmét – többek között – az teszi
izgalmassá, hogy a tavaly államfővé lett korábbi düsseldorfi miniszterelnökkel,
Johannes Rauval kapcsolatban 2000-ben a korrupció gyanúja merült fel. Bár az SPD-veterán
pénzügyi kilengése csupán töredéke lehet a CDU fekete kasszáinak ügyéhez képest,
azért azt egyetlen vakációra kiéhezett német szavazó sem nézi jó szemmel, hogy az
ország első embere a 80-as, 90-es években a WestLB bank légi járatával röpködve
gyakorta összekapcsolta politikusi teendőit privát programjaival. Rau bírálóinak még
sok bizonyítani valójuk van, de a német elnök már most időzített bombát jelenthet
pártja számára, tekintettel a tavasz végi választásokra Észak-Rajna-Vesztfáliában.
2000. 03. 04. (IV/10)
