Orosz katonák győzelmi zászlóval Groznij maradványai között. Totális győzelem Fotó:
Reuters
Ugyanezeket a filmkockákat az orosz tévénézők is láthatták, azonban egészen más
kommentár kíséretében: "Ez a valóságos események megmásítása és Oroszország
elleni provokáció." Kiemelték továbbá azt a tényt is, hogy mindez előre
megfontolt szándékkal történt – pontosan az Európa Tanács emberjogi biztosa,
Alvaro Gil-Robles érkezése előtti napon.
Az orosz kormány nem elégedett meg csupán azzal, hogy tagadja a nyugati média híreit.
Jurij Demin, Oroszország katonai főügyésze azt ígérte, hogy személyesen kíséri
figyelemmel és ellenőrzi a tévében bemutatott eseményeket. Az ügy eljutott az Állami
Dumáig is. A képviselők többsége bizalmatlanul fogadta, az egyik frakcióvezető,
Morozov pedig kijelentette: "Még abban az esetben sem kell megváltoztatni az oroszok
csecsenföldi hadműveletének politikai és jogi értékelését, ha ez nem provokáció."
Bizton állítható, hogy véleményével oroszok milliói értenek egyet, és éppen ez
az, ami a mostani és a 92–96-os orosz–csecsen háború közti különbséget jelenti.
Akkor sok orosz együttérzett a csecsenekkel, úgy ítélve meg a helyzetet, hogy ők az
államuk függetlenségéért harcolnak. Mára az oroszok meggyőződése gyökeresen megváltozott:
a csecsen gerillákban banditákat és terroristákat látnak, akiknek fő tevékenysége
a rablás és a békés lakossággal való erőszakoskodás.
Különösen vonatkozik ez a Csecsenföldön lakó orosz polgárokra. Egyre több tény lát
napvilágot arról, hogy oroszokat, miután túszul ejtették őket, rabszolgákként
dolgoztattak. Minél több ilyen adatra derül fény, annál negatívabb az oroszok
viszonyulása a csecsen szeparatistákhoz. Ilyen helyzetben egyre kevesebb együttérzést
váltanak ki az orosz katonák általi lehetséges kivégzések. Az emberek meg vannak győződve
arról, hogy ha történt is ilyen, annak meg is volt az oka.
Ezzel egy időben mind negatívabbá kezd válni az orosz közvélemény Nyugathoz való
viszonyulása is. Az oroszok nem hallanak felháborodott hangokat Nyugatról, amikor a
csecsen gerillák oroszokat vagy más országok polgárait öldösik. Oroszországnak az a
benyomása, hogy a Nyugat számára érdektelen információ, hogy míg egy csecsen nő
megerőszakolásáért az ottani törvények szerint halál jár, addig egy orosz nő
megerőszakolásának, sőt megölésének is csupán pár tucat botütés vagy pénzbírság
a következménye. Emberi jogi szempontból a nyugati politikusok és a riporterek ebben
mindent normálisnak és törvényesnek látnak. Mint ahogy valószínűleg törvényesnek
és igazságosnak tűnik a hatalomtól megfosztott csecsen elnök, Maszhadov visszahívása
is, aki pedig egy követ fúj a banditákkal. Maszhadov nemcsak az oroszok megölésére
tett felhívást, de még arra is, hogy mindezt örömmel tegyék.
Európa rávetette magát az osztrák Haiderre, akit fasisztának és embergyűlölőnek
tartanak. Viszont kinek lehet nevezni akkor Maszhadovot, Baszajevet, Hattabot és a többieket,
akik gyilkolnak, rabolnak és erőszakoskodnak a "tiszta iszlám" nevében? Úgy tűnik,
Európában többnyire amolyan kaukázusi Robin Hoodoknak tartják őket, jószív? igazságosztóknak,
míg az orosz katonák gonoszok és vad barbárok. A különböző európai adókon
bemutatott videófelvétel ezt a véleményt volt hivatott alátámasztani.
Kiderült azonban, hogy a képsorok valójában: provokáció. A temetésről szóló felvétel
nem a német riporter, Höfling műve, hanem egy, az Izvesztyijánál dolgozó orosz kollégáé.
Höfling csak felhasználta a filmet, azt sem tudva, mi történik rajta igazából – és
hamis szenzációt gyártott belőle.
A napokban Oroszország főügyésze közölte a vizsgálat eredményét. Eszerint a gödörbe
temetett mintegy ötven csecsen mind a harcok során vesztette életét. A temetés előtt
az orosz katonák helyi lakosokat hívtak, hogy akit tudnak, azonosítsanak. Nyolc elhunyt
esetében ez sikerült is – őket átadták a rokonaiknak. A többieket a katonák földdel
szórták be, hogy azonosításukra a jövőben is legyen lehetőség. Ez az elesettekkel
való eljárás már régen érvényben van Csecsenföldön, és mindenki számára
ismeretes. A német riporter közben beismerte, hogy nem ő vette fel a képsorokat, sőt
még csak nem is járt Csecsenföldön. Nem sokkal ezután elbocsátották a munkahelyéről.
Az orosz riporterek pedig az egész esetből azt a tanulságot szűrték le, hogy a Nyugat
tudatos információs hadjáratot vezet Oroszország ellen.
2000. 03. 04. (IV/10)
