Egy hatéves túlélő Indiában. Járványok fenyegetnek Fotó: Reuters
A rituális fürdésre a Gangeszhez vonult zarándokok kivételével az emberek családjuk körében töltötték a napot Indiában: január 26. ugyanis állami ünnep, a Köztársaság Napja. Múlt hét péntekén azonban ez a nap országos gyásznappá vált. A Richter-skála szerinti 7,9-es erősség? földrengés hatásait az epicentrumtól több száz kilométerre is lehetett érezni – a leginkább sújtott terület Gudzsarat állam volt. A katasztrófa során házak és épületek ezrei omlottak össze kártyavárként, maguk alá temetve az embereket. "A földrengés falvak sorát törölte el a föld színéről. Számos város teljesen megsemmisült. Töméntelen ember rekedt a törmelék alatt" – nyilatkozta az indiai kabinetminiszter, Arun Jaitley. A leginkább sújtott, 150 ezer lakosú Bhudzs városban az épületek 90 százaléka pusztult el.
"Először azt gondoltam, bombatalálat érte a házunkat. Aztán hirtelen valami rázuhant az egyetlen lányomra" – emlékezik vissza a négyéves Zainab Szomru édesanyja, aki túlélte a szerencsétlenséget.
Valószínűleg ezerszámra lesznek olyanok, akiket már soha nem tudnak kiásni a föld alól. A mentést nehezíti, hogy hindu szélsőségesek – még a tragédia közepette is – vallási nézetkülönbségekre hivatkozva elűzik a keresztényeket a hevenyészve felállított kórházakból. "Néhány forrófej? hindu megpróbál ellenőrzést gyakorolni a mentés felett – nyilatkozta Kedrik Prakas, akit szintén elzavartak, amikor megpróbált a bajbajutottakon segíteni. Egy ilyen helyzetben mindenkinek meg kellene engedni, hogy segítsen másokon. Itt azonban nem ez a helyzet." Prakas szerint a mentési munkálatok sokkal inkább rivalizálásba kezdenek átfordulni: a kormánypártot támogató, s más vallásokkal ellenséges Nemzeti Önkéntes Egyesület (RSS) igyekszik minden babért learatni. Itt már nem az számít, hogy megmentsenek valakit, hanem, hogy ők kiálthassák ki magukat megmentőnek.
A halált hozó romok között kutató mentőmunkásoknak néha sikerül életre is bukkanniuk: hétfőn egy hét hónapos csecsemőre találtak rá halott anyja ölében. Anjar városában azért sikerült rábukkanni egy hároméves kislányra, mert az hangosan szavalta az óvodában tanult verseket. Egy svéd mentőkből álló csoport egy négyéves kislányt húzott ki a romok alól. A kislány teljesen jól van: jégkrémet és babát kért a mentőktől.
A Unicef szóvivője szerint a tragédia utáni legnagyobb problémát a megfelelő orvosi ellátás és a gyógyszerek hiánya jelenti. A földrengés a legtöbb kórházat is porrá zúzta, sebesültek ezrei maradtak ellátás nélkül. Katonai orvosok eddig mintegy ezer műtétet, s legalább kétszáz amputációt hajtottak végre a szabad ég alatt. Dr. Gautam Lahiri a földrengést követő 12 órában egymaga ötven operációt hajtott végre. "Mindenki próbál hozzám érni, és maga felé húzni: »Az én gyermekemet kezelje először« – kérik."
Az emberek félnek visszatérni a néhány megmaradt épületbe, ezért inkább a hűvös éjszakák ellenére is a szabadban alszanak takarókba burkolózva. "Ha a földrengés nem végzett még velünk, akkor majd az éhség és a szomjúság visz el minket" – mondja egy túlélő Bhudzs városában.
Az első becslések szerint a kár mintegy 5,5 milliárd dollárt tesz ki, amihez hozzájárul a termelés kimaradásából származó napi 111 millió dollárnyi veszteség is. Az indiai kormány a Világbankhoz és az Ázsiai Fejlesztési Bankhoz fordul 1,5 milliárd dolláros kölcsönért. Az amerikai kormány eddig egymillió dollár segélyt folyósított Indiának, és ígéretet tett további ötmillió dollár átutalására. Szakértők szerint évente 18 nagyobb – 7,0–7,9-es erősség? – földrengésre lehet számítani világszerte. Az 1999-es törökországi földrengés során 18 ezren vesztették életüket. A történelem során rögzített legsúlyosabb földrengés 1556 februárjában történt Kínában, akkor mintegy 830 ezren vesztették életüket.
A földrengésekkel kapcsolatos vallási elképzelésekről cikkünk: Hinta a bika szarván
2001. 02. 03. (V/5)
