Manhattan szigete a Brooklyn híd mögött. A második repülőgép becsapódása a WTC-be Fotó: Reuters
A cél kivitelezéséhez Rockefeller megnyerte bátyját, Nelsont is, aki akkoriban New York kormányzója volt. Miután a térséget felügyelő bizottság is életképesnek tartotta a gondolatot, a tervezéssel és kivitelezéssel Guy Tozzolit bízták meg. Tozzoli valami különlegeset akart építeni, hogy mindenki észrevegye, azonban csak nagy nehézségek árán talált olyan építészeket, akik kivitelezhetőnek tartották álmát. Több évi munkát követően, 1973-ban végül megnyitotta kapuit a száztíz emeletes ikertornyairól ismert Világkereskedelmi Központ épületegyüttese. A munkálatok mértékéről a Reader\'s Digest azt írta, hogy a piramisok óta nem volt ilyen lépték? építkezés.
A hét épületből álló, közel 1,5 millió négyzetméter alapterület? komplexum úgynevezett "ikertornyai" – a maguk 412, illetve 414 méteres magasságával – a világ ötödik, illetve hatodik legmagasabb épületei voltak. Az épület számos világhír? céget tudhatott a lakói között. A déli torony adott otthont többek között a Xerox, a Sun Microsystems, a New York-i Tőzsde, az Oppenheimer Funds, a Commerzbank, az ABN-Amro, a Morgan Stanley, a Dow Jones és a Fuji Bank irodáinak. Az északi toronyban pedig a Rachel & Associates, a Lehman Brothers, az AT&T, a tetőn a Windows on the World, a Greatest Bar on Earth (a világ legnagyobb bárja), illetve számos tévécsatorna "lakott". A komplexumban mintegy ötvenezer ember dolgozott, s naponta átlagosan százötvenezer látogató kereste fel.
Az építéskor a tervezők a lehetséges katasztrófákat figyelembe véve repülőgép-becsapódással is számoltak, ezért úgynevezett csőszerkezetűre építették az épületet: a fő acél tartóelemek az épület szélére kerültek, hogy ha valami lyukat is üt rajta, a torony ne omoljon össze. Az épület minden egyes szintje tűz keletkezésekor azonnal és hermetikusan lezárta magát. Mivel így a tűz – elvileg – nem tud továbbterjedni, tűzoltó berendezés sem volt az épületben. Ez a koncepció azonban számos csapdát is takar: egyrészt teljesen elzárja a menekülés útját, és lényegesen lelassítja a bennrekedt emberek mentését. A keddi eset pedig azt is bebizonyította, hogy az épület mégis össze tudott omlani. A komplexum egyik építésze, Aaron Swirsky szerint erre azért kerülhetett sor, mert a repülőgép nagyobb volt, mint amire a tervezők valaha is gondoltak volna. Rich Behr, a Pennsylvaniai Egyetem épületgépészeti professzora pedig úgy véli, a legnagyobb kárt nem is az épületbe csapódó repülőgép, hanem az utána keletkező, több óráig tartó tűz okozta, ami végül a tornyok ledőléséhez vezetett.
2001. 09. 15. (V/37)
