Leszek Miller kormányfőjelölt. Bejött Fotó: Reuters
A számadatok feldolgozásakor elkövetett hibák miatt lapzártánkig nem hirdettek ugyan hivatalos végeredményt, az azonban már látható: Varsó ismét "elesett", és a jelenlegi, Fidesz-MPP vezette koalíció nyilvánvalóan tarthat attól, hogy "a varsói gyors" megérkezik Budapestre is, ahogyan az akkori jobboldali koalíció csalódottan kommentálta az 1994-es magyar választási eredményeket.
Több, mint érdekes, hogy a Lengyelországban többnyire a magyar voksolások előtti naptári évben megtartott parlamenti választások eredményei rendszeresen visszaköszönnek a magyarországi szavazásokon.
1991-ben a Szolidaritás alakíthatott koalíciót, míg Magyarországon 1990-ben a szintén jobboldali MDF; 1993-ban a kommunista utódpárt SLD győzött, míg rá egy évre Budapesten az MSZP alakított koalíciót az SZDSZ-szel; 1997-ben a baloldal elveszítette a választásokat, csakúgy, mint a magyar szocialisták a következő esztendőben.
A szakértő felhívta arra is a figyelmet, hogy a vártnál mégis kevesebb szavazatot kapott a baloldal. Ugyanis már másfél éve biztosra lehetett venni a közvélemény-kutatások szerint az SLD győzelmét, és még egy héttel a választások előtt is elérte az ötven százalékot támogatottságuk.
Az ötvenöt éves Leszek Miller – minden valószínűség szerint a következő lengyel miniszterelnök, aki az egykori lengyel kommunista párt, a LEMP Politikai Bizottságának tagja volt – megígérte, hogy megerősíti Lengyelországot a NATO-ban, és mindent megtesz az ország mielőbbi uniós csatlakozásáért.
A jelek szerint a szavazók hajlandóak voltak megfeledkezni Miller ellentmondásos múltjáról, még arról is, hogy az SZKP (a Szovjetunió Kommunista Pártja) Politikai és Központi Bizottsága keményvonalas tagjaival baráti viszonyt ápolt. Miller volt az, aki egykor egy egymillió dollárt tartalmazó bőrönddel tért haza Moszkvából, amivel az SZKP akarta megmenteni a lengyel kommunistákat
Mivel a várakozásokkal ellentétben az SLD nem szerezte meg az abszolút többséget a Szejmben, alighanem kénytelen lesz koalíciós partner után nézni. Elemzők szerint valószínű, hogy a Lengyel Néppártnak (PSL) fogják először felajánlani az együtt kormányzás lehetőségét, bár 1993–97-es koalíciójukat rengeteg viszály jellemezte. A helyzetet nehezíti, hogy a Néppártot főként a hatalom megszerzése irányítja, másrészt pedig lényegesen kevesebb szavazatot szereztek, mint amennyit vártak. A meglehetősen sivár választási kampány és az amerikai terrortámadások számlájára írt alacsony részvételi arány mindenesetre szintén nem fog hozzájárulni az SLD legitimitásának erősítéséhez.
A mostani választás szomorú, de nem váratlan szenzációja a legendás Szolidaritás utódjának számító Szolidaritás Választási Akció (AWSP) csúfos kudarca. Az AWSP – pártszövetség lévén – nyolcszázalékos eredménnyel kerülhetett volna be a parlamentbe, ezt azonban meg sem közelítették.
Az egykori illegális mozgalom sok régi harcosa szerint nem az a meglepetés, hogy a Szolidaritást felfalta az a forradalom, amelyet ők indítottak el, inkább az, hogy ennyi ideig fenn tudott maradni politikai erőként. Jerzy Buzek most lemondott miniszterelnök szerint a kudarc fő oka abban keresendő, hogy az intézkedések népszerűtlenné tették kormányát a lakosság előtt, ám a nyugdíj-egészségügyi, oktatási és közigazgatási reformok jó része megfigyelők szerint hamvába holt, és visszatetsző volt Buzek munkatársainak a viselkedése is, akik sokszor úgy szerepeltek, mint a politikai agitátorok. Sokak szerint a mostani gazdasági nehézségek főként annak köszönhetők, hogy nem hajtottak végre valódi rendszerváltást Lengyelországban: szükség lenne az államháztartás reformjára és a privatizáció felgyorsítására.
Brüsszelből ugyancsak aggodalommal figyelik, hogy a Lengyelország uniós csatlakozását megkérdőjelező pártok a szavazatok nagy hányadát szerezték meg. A Szamoobrona (Önvédelem) radikális parasztpárt, amely 1999-ben több hétre megbénította az országot sztrájkjaival, a szavazatok közel tíz százalékát gyűjtötte be a szavazás utáni közvélemény-kutatások szerint. Andrzej Lepper, az elkeseredett vidéki emberek pártjának vezetője azzal fenyegetőzik, hogy le fogják zárni az utakat, ha nem teljesítik követeléseiket, megbénítják a Szejm munkáját, ha nem az ő javaslataikat fogadják el. Lepper szerint Lengyelországnak termelését az Európai Unió miatt kellett ötven százalékkal csökkentenie, valamint az ország politikai és gazdasági érdekeit fenyegeti az uniós és NATO-csatlakozás.
A katolikus ultranacionalista Lengyel Családliga, amely közel hét százalékot szerzett a felmérések szerint, a magas munkanélküliség miatt okolja az uniót. Szerintük a csaknem hárommillió munkanélkülinek mintegy fele az uniós felzárkózás miatt veszítette el munkahelyét. A katolikus felekezet egyébként ugyancsak aktívan kivette részét a voksolásra való felkészülésből: Glemp bíboros szombati beszédében sötét színekkel festette le a baloldalt, számos katolikus templomban intették a híveket, hogy egyáltalán ne menjenek el szavazni, mert azzal csak a baloldalt erősítenék, míg máshol kifejezésre jutatták: ha el is mennek a hívek, ne a kommunista utódpártra szavazzanak – jelentik a megfigyelők.
Miller nehéz helyzetben van, ha valóban be akarja vezetni országát három éven belül az unióba, nem csak az ellenzék ellenállásán akadhatnak meg a törekvései. A szigorú reformok alighanem népszerűsége jó részét fel fogják emészteni, hiszen a szociális kiadásokat le kell faragni, a bérek és nyugdíjak aligha fognak emelkedni. Ez veszélyeztetheti az SLD azon ígéretének betartását, hogy több állami támogatást fognak nyújtani a szegényeknek.
Pedig az SLD-t is alighanem utoléri a kelet-európai közélet paradoxona: a kommunista utódpártok folytatnak piacorientált politikát, míg a jobboldali erők inkább előnyben részesítik a szocialista típusú intézkedéseket és az állami támogatások rendszerét.
(Gazdasági elemzésünk: Elkerülhetetlen a lengyel Bokros)
2001. 09. 28. (V/39)
