Hogyan történhetett meg a csalássorozat annak ellenére, hogy sok gyanús jel mutatkozott? Hiszen kevesebb, mint négy esztendő alatt Jason Blair írásai ötvennél is több helyesbítést igényeltek, nem kielégítő válaszok egész sorát adta a hollétét illető kérdésekre, és a munkatársak számtalan panaszt nyújtottak be ellene. A szerkesztőség túlságosan sok engedményt tett, mivel szerette volna, ha a huszhét éves fekete újságíró sikert arat. Amint mászott felfelé a szamárlétrán és egyre felelősségteljesebb megbízatásokat kapott, egyes szerkesztők készakarva nem tájékoztatták társaikat Blair hibáiról, vélhetően azért, mert úgy érezték, hogy bizalmasan kell kezelni az ilyen "magánjelleg? értesüléseket". Az eredmény persze az lett, hogy Blair vérszemet kapott és alaposan kihasználta a rendszer engedékenységét, azaz beleharapott abba a kézbe, amelyik táplálta.
Howard Raines, a New York Times főszerkesztője becsületes magatartást tanúsított, amikor úgy határozott, hogy megosztja az olvasókkal a "szörny? hibát", amelyet a lap vezetősége elkövetett és lehetővé teszi számukra, hogy beletekinthessenek a részletekbe és levonhassák saját következtetéseiket. Köztudomású, hogy a New York Times baloldali beállítottságú és egyike a legliberálisabb lapoknak az Egyesült Államokban. A botrány azonban még a liberális olvasókat is mély megdöbbenéssel töltötte el. Szinte hihetetlennek találták, hogy egy fiatal újságírócska – lett légyen akár a legtehetségesebbek egyike – ilyen könnyedén lóvá tehette a lap "vén róka" szerkesztő gárdáját.
A konzervatívok bírálták a Timesnál alkalmazott pozitív diszkriminációt, azt a politikát, ahogyan a kisebbséghez tartozó alkalmazottait kezeli: Jason Blairt előléptették, amikor pedig felmondást érdemelt volna.
Az Egyesült Államok manhattani ügyészi hivatala is tájékoztatásért fordult a New York Times szerkesztőségéhez az ügyben, mivel szeretné kideríteni, vajon Blair magatartása törvénybe ütközik-e avagy sem. A lap szóvivője azonban közölte: "A Times politikája és következetes gyakorlata az, hogy nem ad ki önként olyan okmányokat vagy nyilatkozatokat, amelyeket véd az alkotmány első kiegészítő cikkelye", amelyik garantálja a szólásszabadságot. Az újság főszerkesztője egy sor olyan lépést ismertetett, amelynek célja, hogy megelőzze az újságírói csalások megismétlődését. A munkatársakhoz intézett e-mail üzenetében bejelentette, bizottságot állít fel annak kiderítésére, hol történtek a hibák. Két rangos szerkesztő pedig kivizsgálja, milyen kiigazításokra van szükség a lap rendszerében az engedélyezett költségszámlák ellenőrzésére és a tudósítók hollétének számontartására.
Nem vitás, hogy a szélhámos tudósító csorbát ejtett a világszerte elismert The New York Times becsületén. A lap vezetősége alighanem okul az esetből, ugyanakkor sokan az újságírás rovására írják az esetet és véleményük szerint ez nem is olyan elszigetelt jelenség. Jason Blair tehát nemcsak a saját lapját, de a sajtó egészét is megkárosította.
2003. 05. 23. (VII/21)
