Ali Hameini ajatollah a közelmúltban felszólította országa első számú kormányzati és katonai vezetőit, hogy gyorsítsák fel az atombomba előállításának folyamatát. A vallási vezető ugyanis azt akarja, jövő januárra legyen két, bevetésre kész atombombája az országnak, "különben nem vagytok jó muzulmánok" – mondta a perzsa ország vezetőinek. Mindez éles ellentétben áll Irán eddigi hivatalos álláspontjával, amely szerint az ország kizárólag polgári célokból fejleszti nukleáris kapacitásait. Irán alelnöke, Reza Akazadeh nemrégen bejelentette, hogy országa megkezdte a nyers urániumnak a dúsításhoz szükséges gázzá történő átalakítását. A nyilatkozat három nappal azt követően hangzott el, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség felszólította Iránt: állítsa le az urándúsítást, illetve -átalakítást. A szervezet figyelmeztette a perzsa országot: ha nem tesz eleget a felszólításnak, a Biztonsági Tanács elé kerülhet az ügy, és szankciókat is életbe léptethetnek. Teherán erre válaszul azzal fenyegetett, hogy a maga részéről felmondja az atomsorompó egyezményt.
(Irán nem hátrál. Hetek, 2004. szeptember 17.)
Szilvan Salom izraeli külügyminiszter az ENSZ előtt mondott beszédében hangsúlyozta: "Eljött az idő, hogy az iráni ügyet a Biztonsági Tanács elé vigyük, és véget vessünk ennek a rémálomnak." Az izraeli vezetés úgy ítéli, ha a nemzetközi diplomáciai erőfeszítések kudarcot vallanak, illetve a szankciókkal való fenyegetés nem állítja meg Iránt az atomprogram továbbvitelében, akkor a zsidó állam erőbevetést is alkalmazhat. Ennek fényében már konkrét intézkedésekre is sor került, hiszen Izrael a közelmúltban bunkerromboló bombákat és hosszú hatótávolságú harci bombázókat szerzett be. Az ország ez év februárjában ütötte nyélbe eddigi történelme legnagyobb fegyvervásárlási ügyletét, amelynek keretében százkét darab amerikai F–16I harci gépet szerzett be. A katonai szakértők szerint ezeket a gépeket olyan kiegészítő üzemanyagtartállyal szerelték fel, amely lehetővé teszi, hogy akár Iránig is eljussanak. Izrael júniusban írt alá egy másik megállapodást az Egyesült Államokkal, amelynek keretében ötezer intelligens bombát, köztük ötszáz bunkerrombolót vásárolt meg.
Cliff Kupchan, a washingtoni Nixon Központ alelnöke szerint azonban Irán viszonylag kifinomult védelmi rendszerrel rendelkezik, reaktorjait pedig elszórtan építette fel az ország területén, így egy ezek ellen intézett támadás meglehetősen nehéz lenne. Ugyanakkor azt is hozzátette: a szankciókkal való fenyegetőzés nem realisztikus, hiszen a kibontakozófélben lévő atomprogramokkal rendelkező ENSZ-tagországok – például Brazília – nagy valószínűséggel nem támogatnának egy ilyen lépést. Ráadásul a világnak az iráni olajra is nagy szüksége van, ezért szankciók kivetése ezen a területen sem várható.
Kupchan szerint, ha a diplomáciai törekvések kudarcot vallanak, nem marad más hátra, minthogy az Egyesült Államok újabb összehangolt katonai csapást indítson. A kilátások felől maga az amerikai elnök sem hagyott kétségeket. George W. Bush a múlt héten határozottan kijelentette: amíg ő lesz az elnök, Iránnak nem lehet atomfegyvere. Szerinte fokozni kell az Iránra gyakorolt nemzetközi nyomást – ebben számít Franciaország, Németország és Nagy-Britannia együttműködésére –, hogy egyértelművé váljon: a világ nem tolerálja az iráni atomfegyverprogramot. John Kerry azonban élesen bírálta Bush elnököt ebben a kérdésben, mert szerinte Irak túlságosan elvonta a figyelmet és az erőforrásokat az iráni helyzet rendezéséről. A demokrata jelölt szerint a helyzet még rendezhető a diplomácia útján, végső esetben pedig a kérdés az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé vihető. A múlt heti Bush–Kerry tévévitában Kerry újra hangot adott azon elképzelésének, miszerint az Egyesült Államoknak biztosítania kellene Irán számára a lehetőséget, hogy az nukleáris tüzelőanyaghoz jusson, ezzel ugyanis tesztelni lehetne Irán valós szándékait. "Ha nem hajlandó az együttműködésre, akkor életbe léptethetjük ellene a szankciókat" – mondta a demokrata elnökjelölt.
Kerry álláspontja szorosan támaszkodik arra az európai – elsősorban német és holland – tisztviselők által is képviselt álláspontra, miszerint szigorú ellenőrzés mellett biztosítani kellene a perzsa ország számára a nukleáris tüzelőanyagot, hogy azt az általa hangoztatott polgári célokra használhassa, majd a nukleáris hulladékot visszaszállítanák, hogy Irán azt ne használhassa fel atomtöltet előállításához.
John Boltom, vezető amerikai fegyverellenőr élesen kritizálta Németországot azért, mert az komoly kereskedelmi tevékenységet folytat a perzsa állammal. A múlt héten ugyanis egy német delegáció utazott Iránba a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok építése céljából azt követően, hogy 2003-ban a német állam összesen 270 millió dollár (azaz körülbelül 54 milliárd forint) összegű befektetéseket hajtott végre a közel-keleti országban. Bolton azt is hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államoknak nem áll szándékában katonai akciót végrehajtani Irán ellen, azonban Washington nem zárja (sosem zárta) ki a beavatkozás lehetőségét.
Eközben az iraki biztonsági szervekkel együtt működő brit titkosszolgálat leleplezett az iráni Iszlám Forradalmi Gárdán belül egy csoportot, melynek célja az iraki belpolitikai helyzet destabilizálása. Ennek érdekében a szervezet Iránból anyagi eszközökkel támogatja az iraki felkelőket, hogy azok támadásokat hajthassanak végre az ország déli térségében. "Nem gondolom, hogy bármi kétségünk lehet afelől, hogy az irániak pénzelik az iraki felkelők akcióit" – mondta Colin Powell amerikai külügyminiszter a múlt héten.
2004. 10. 08. (VIII/41)
