Traian Basescu, a megválasztott román elnök. Meglepetést szerzett Fotó: Reuters
Kik között választott vasárnap Románia népe? Az egyik, közkelet? állítássor szerint Basescu a modern európaiság, Nastase a posztkommunizmus megtestesítője. Basescu a korrupció elleni harc lovagja, Nastase csak időlegesen küldte háttérbe a maga korrupt elvbarátait, hogy a választásokon ne zavarjanak. Nastase a magyarok ellensége, hiszen sietett elítélni a kettős állampolgárságot. Basescu a magyarok barátja, mert szerinte a kettős állampolgárság nem zavar senkit.
És akkor most lássuk a látszatok mögött a másik lehetséges értelmezést.
Ki az igazán európai orientációjú politikus? Basescu annak a koalíciónak volt egyik vezetője és minisztere, amely 1996 és 2000 között hihetetlen nagy lehetőségeket mulasztott el Románia integrációs vágányra állításában, valóságos változások helyett a szövetséges pártok közti gyilkos harc kötötte le a résztvevőket, és az ország úgy érte meg a 2000. évi választásokat, hogy talán még messzebb volt az uniótól, mint 96-ban. Ehhez képest, kétségkívül mindenki hatalmas meglepetésére, a Nastase vezette kormány 2000-től pragmatikusan beindította azokat a sokszor nagyon nehéz, népszerűtlen lépéseket, intézkedéseket, folyamatokat, amelyek odáig vezettek, hogy Brüsszel napokon belül lezárja a csatlakozási tárgyalásokat Romániával.
Ki tehát az európéer figura?
A kampány utolsó tévévitájában a bukaresti értelmiségi voksolók gyenge osztályzatot adtak a merev és nem eléggé közvetlen Nastasénak, magasra értékelték Basescu lazaságát, közvetlenségét. A demokrata pártvezér valóban pergő nyelvvel, igazi balkáni stílusban, gyilkos humorral osztotta ki ellenfelét, és ez még azoknak a románoknak is imponál, akik amúgy európai stílust szeretnének meghonosítani Romániában. A fésületlen, odamondogatós Basescu a kormánypárttal szembeni fellépésével elnyerte az Európát ismerő értelmiségiek rokonszenvét, de emellett benne ismer magára az inkább balkáni lelkület? román városi kisember is. Kétségtelen, azért Nastase is tud egészen durva lenni, ha úgy alakul: amikor néhány nappal a szavazás előtt egy lap a homoszexualitás vádját hozta fel (ismét) ellene, felajánlotta, hogy az illető újságírók feleségein mutatja be a vád alaptalanságát.
Ki a velejéig korrupt? A jelenlegi kormányerő, a PSD korruptságáról szóló tudósítások és információk a választások közeledtével csak szaporodtak a lapokban. Egyes újságírók azonban arra emlékeztettek, hogy 1996 és 2000 között a korrupció éppoly keményen határozta meg Romániát, mint a most lezárult ciklusban, amikor legalább megpróbáltak valamit hivatalosan is tenni ellene, Brüsszel ismétlődő felszólításai nyomán. Traian Basescut, az egykori hajóskapitányt egyébként azzal vádolják, hogy közlekedési miniszter korában, még a kilencvenes évek elején részben saját érdekei szerint kiárusította a román tengerhajózási flottát.
Ki szövetkezik szélsőséges erőkkel? Ez a kérdés Európa számára sokkal inkább fontos, mint az, hogy ki mennyire korrupt ma Romániában. A Szociáldemokrata Párt elnöke és államfőjelöltje többször határozottan leszögezte, semmiféle együttműködésre nem hajlandó a választásokon harmadikként befutott Nagy Románia Párttal és annak elnökével. Nastase ugyanis a maga pragmatikus gondolkodásával már miniszterelnöksége első idején felmérte, hogy ha Romániát az unióba akarja vezetni, el kell szakítania a korábbi szálakat Vadimmal és táborával. Kihívója, Basescu viszont a második forduló kampányában többszöri újságírói kérdésre sem zárta ki a Nagy Románia Párttal a koalíció lehetőségét. Egyik alelnöke cáfolta, hogy az ellenzéki szövetség velük akarna kormányt alakítani. Basescu nyilván nem akar a szélsőségesekkel kormányt alakítani, de megválasztását arra alapozta, méghozzá sikerrel, hogy a második fordulóba be nem jutott szélsőséges elnökjelölt, Vadim Tudor szavazótábora rá voksol. És győzelmét valószínűleg tényleg jelentős részben annak köszönheti, hogy mit mondott a magyarokról, illetve a magyarok követeléseiről.
Ki támogatja tehát a romániai magyarok ügyét? Basescu valóban kijelentette, nem gond a romániai magyarok kettős állampolgársága – az után, hogy Magyarországon lezajlott a népszavazás, és kiderült, a kettős állampolgárság ügye nem lesz a következő sorsdöntő napok kérdése. Nastase Gyulafehérváron valóban kikelt a kettős állampolgárság ellen, bár első dühös kirohanását másnap óvatosan korrigálta, finomította. Ugyanakkor a szélsőséges nagy-romániás pártvezér, Corneliu Vadim Tudor az első, számára vesztes forduló után bojkottra szólította fel híveit az elnökválasztások második fordulójára, de jelezte, amúgy Basescu a számára elfogadható államelnök. Basescu és Vadim hasonlóképp, hasonló érvekkel próbálták feltüzelni az embereket, hogy ukrajnai típusú forradalmat robbantsanak ki az eredmények megváltoztatására, és ezzel akkor hagytak fel, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Európa nem óhajtja megkérdőjelezni a választások tisztaságát. Vadim ekkor azzal vádolta az elnökválasztások első fordulójának győztesét, Nastasét, hogy el akarja adni Romániát, mert autonómiát ígér a magyaroknak. Basescu nem sokkal később ugyanilyen hangnemben nyilatkozott, csak több gúnnyal: kifejtette, "nemzetárulás... egyetlen talpalatnyi román föld autonómiája", a kulturális autonómia pedig "maszlag", amit szerinte az bizonyít, hogy nem tiltották be a csárdást Romániában, és nem tiltották be a marosvásárhelyi magyar színházat sem.
Nastase ezzel szemben óvatosan közelített az autonómiához, úgymond az etnikai alapú területi autonómiát vetette el. Ez persze épp elég érv azoknak a magyar politikusoknak, akik az elmúlt hónapokban mindent megtettek azért, hogy az RMDSZ ne jusson be a parlamentbe. Ők nyilván a szövetség újabb árulásaként tálalják majd, ha ez a románoknak egyelőre finoman szólva nehezen elfogadható követelés nem szerepel majd első pontként semmiféle koalíciós megállapodásban.
Románia következő elnöke egyáltalán nem biztos, hogy sokkal európaibb, tisztességesebb és a magyarokkal szemben megértőbb lesz, mint vetélytársa. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, külön bonyolult politikai elemzést igényelne az összehasonlítás elődjével, a magyarok és Európa kapcsán ugyancsak ellentmondásos politikát mutató Ion Iliescu most leköszönő államfővel, aki feltehetően a szociáldemokraták következő elnökeként jut az eddiginél is komolyabb befolyáshoz a politika alakításában.
Mostantól tehát hosszú huzavona kezdődik, amíg eldől, melyik pártcsoport alakít kormányt. Basescu a liberális-demokrata pártszövetség, a szociáldemokraták oldaláról átcsábítható apró szövetséges Humanista Párt, és az RMDSZ alkotta többségi koalícióban gondolkodik, de közben nem tudni, van-e valóságos ajánlata a magyarok felé, pláne a kampány alatt mondott kemény autonómia-ellenes szövegek után. Nastase már elkezdte egyeztetni a dolgokat az RMDSZ-szel, de aztán kiderült, hogy nem ő lesz az elnök, közben viszont mégiscsak az ő tervezett koalíciója lenne a parlamenti aritmetika, illetve a szokásjog szerint a kormányalakító többség. De könnyen meglehet, hogy a humanisták átcsábulnak, és elhagyják ezt a felállást. Nastase kormánya az elmúlt négy évben az RMDSZ külső támogatásával Romániában sosem látott stabil vezetést jelentett: ilyennek a mostani verziók egyike sem ígérkezik.
Ami biztos tehát, az csak a bizonytalanság, még akkor is, ha egy biztos pontja van bármiféle koalíciónak: az RMDSZ nélkül európai szempontoknak is megfelelő kormányt egyik fél sem alkothat, a magyarokat Európa még akkor is hiányolná, ha valamiféle nagykoalíció alakul (lapzártakor ezt sem lehet még kizárni), amelyben matematikailag nem lenne szükség rá. Arra azonban semmi garancia, hogy bármiféle koalíció, amelyben részt vesz, teret ad-e egyben politikája megvalósulásának. Jelenléte mindenképp stabilitási tényező és igazolása Európa előtt annak, hogy Romániában már nincsenek kezelhetetlen, Európába be nem hurcolható etnikai problémák. De hogy a még bőséggel meglévő, amúgy kezelhető problémákat képes és hajlandó-e kezelni az új, ki tudja milyen kormányhatalom, ez egyelőre valóban a legnagyobb kérdőjel magyar szempontból a romániai választások után.
2004. 12. 17. (VIII/51)
