A román elnök Székelyudvarhelyen. Az ellenségem ellensége
Azt viszont, hogy a gyűlés előtt nem sokkal az államfő bukaresti palotájában tárgyalt a polgármesterrel, illetve hogy egy nappal a gyűlés után mégis megjelent Székelyudvarhelyen, a pártként még be sem jegyzett Magyar Polgári Szövetség elnöke és támogatói egyértelmű legitimációként fogták fel: az RMDSZ magyar ellenzéke, minden mesterkedés ellenére, elismert szereplője lett a politikai életnek. Kikerülhetetlen, hogy a szövetség tárgyaljon, netán választási szövetséget kössön velük. Kolozsvári értelmiségiek már ki is találták, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetségből Romániai Magyar Demokrata Koalíció lesz majd.
Ezt a fordulatot maga az RMDSZ vezetője akadályozta meg. Kézdivásárhelyen olyan radikális ünnepi beszédet mondott
- autonómiaköveteléssel és azzal, hogy a székelyföldi román hivatalnokok tanuljanak meg magyarul
-, hogy a román sajtó inkább vele foglalkozott az ünnep után, nem Szász Jenővel. Markó Béla felmutatta, az RMDSZ is tud olyan kemény lenni, mint az udvarhelyiek, az MPSZ, a Székely és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Néhány nappal később, március 18-án Marosvásárhelyen Markó a Szövetségi Képviselők Tanácsa előtt mondta el: Basescu március 15-ei megjelenése érdekében Szász Jenő megpróbálta cenzúrázni a nagygyűlést, még 14-én este is arra akarta rávenni Csapó József SZNT-elnököt, ne olvassa fel az autonómiakiáltványt. Markó tálalásában Csapó volt az igazi konok radikális, mert erre nem volt hajlandó, Szász Jenő a hajbókoló, aki román nemzeti színű szalaggal várja az elnököt, csak a magyarokkal szemben kemény, a hatalommal szemben inkább meghunyászkodik, mint a parlamenti harcokat vívó RMDSZ-politikusok.
RMDSZ
2006. 03. 24. (X/12)
