Diktatúrával a terror ellen

Musarrafnak az ország stabilitása érdekében tett lépései azonban sokkal
inkább viszik az országot az instabilitás felé, mivel máris katonák és rendőrök
ezreit vonta el a terrorizmus elleni harctól. Az utcákat ugyanis egyenruhás és
civil ruhás rendőrök lepték el, ellenzéki politikusok, újságírók, emberjogi
aktivisták és jogászok százait tartóztatták le. A független televíziók adását
felfüggesztették, az állami média épületeit rendőrök lepték el. A telefon- és
internet-szolgáltatást leállították. A legfelsőbb bíróság épületét rendőrök
vették körbe, majd miután rákényszerítették a bírákat, hogy hagyják jóvá a
statárium bevezetését, házi őrizetbe vették őket, többek között Muhammad Chaudry
legfőbb bírát is.

A függetlenségéről híres Chaudry idén tavasszal egyszer már konfliktusba
keveredett Musarraffal, mikor az meneszteni akarta őt a legfelsőbb bíróság
éléről, mivel Chaudry nem akarta jóváhagyni Musarraf részvételét az elnöki
választási kampányban. Ám a hatalmas társadalmi tiltakozás ellenére később
visszaemelte hivatalába, Chaudry pedig engedélyezte, hogy Musarraf induljon a
választásokon, azzal a feltétellel, hogy lemond tábornoki rangjáról.

Ám Musarraf többszöri ígéretével ellentétben továbbra sem mondott le katonai
rangjáról, így a legfelsőbb bíróságnak hétfőn kellett volna döntést hozni arról,
hogy jóváhagyja-e Musarraf tábornok elnökké választását. A testület döntése
várhatóan az október 6-ai választások eredményének semmissé tétele lett volna,
ez pedig nyilván nem felelt volna meg Musarraf szándékainak. Így egyszerűbb volt
számára, ha még a döntés meghozatala előtt eltávolítja Chaud-ryt a hivatalából.
(Musarraf a mostani szükségállapotot is mint a hadsereg főparancsnoka, és nem
mint az állam elnöke jelentette be.)

A legfelsőbb bíróság és a média ellen meghozott intézkedései már csak azért sem
jelenthetnek valós segítséget a terror elleni harcban, mert a Pakisztán északi,
törzsi hadurak és talibánok által ellenőrzött határmenti vidékein sokkal inkább
uralkodik a törvénytelenség, mint a törvény. A bíróságnak eddig is alig volt
beleszólása a dolgok alakulásába, az újságírókat pedig már korábban kitiltották
ezekről a területekről. Mindeközben pedig Musarraf tetszése szerint
egyezkedhetett a térségben tevékenykedő katonai parancsnokokkal, az itt
meghúzódó terrorista csoportok pedig időközben erősebbek lettek, mint valaha.

A nyugati országok diplomáciai testületei által emelt kifogásokra Musarraf
mindössze annyival válaszolt, hogy „Pakisztán még nem elég érett a demokráciára,
a nyugati országok pedig nem értik Pakisztán helyzetét”. Érvelése szerint „a
Nyugat nem várhatja el a demokráciának azt a szintjét, amire maguk is csak több
évszázad alatt jutottak el. Időt kell adnia Pakisztánnak, hogy tanulhasson –
amiben amúgy jól halad az ország”.

Bár Musarraf az elmúlt napokban igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb
rendben lenne, mára egyértelmű, hogy nem sok mozgástere maradt. Az elmúlt félév
során mind a mérsékelt politikai erők, mind az iszlamisták támogatását
elvesztette. Mára mind a liberális ellenzék, mind az al-Kaida, illetve a
talibánok Musarraf távozását akarják (ki választások, ki merényletek útján), és
demokratikus úton akarnak hatalomba kerülni – termesztésen teljesen más céllal.
A liberális erőknek a demokratikus intézmények megerősítése a célja, míg az
iszlamista erőknek a demokratikus intézmények szétverése és a saría bevezetése,
miután demokratikus úton hatalomba jutottak.

De a hadseregen belül is egyre kisebb a támogatottsága, bár az egyelőre még
teljesíti a parancsait. Musarrafnak katonai rangja ellenére a legfőbb támogatást
a rendőrség adja, az elmúlt napokban mind nagyobb számban az utcára vonuló
tüntetők ellen is a rendőröket vetette be, nem a katonaságot. Ám ha a katonaság
végleg kihátrál az elnök mögül, Musarraf elvesztette a játszmát.