Markó Béla
A jelek szerint a politizálódó elit alatt (ott még) nem oszlik egyértelműen
kétfelé a magyar közösség: egyformán fontos Tőkés keménysége és Markó Béla, az
RMDSZ elnökének racionalitása. Amit leginkább nem szeretnek, az a konfliktusuk.
Tőkés a kisebbségi létükben valóban sokszor bántott közösség érzelmeit fejezi
ki, míg Markó Béla, Frunda és a többi RMDSZ-es a hétköznapok történéseire
igyekszik lefordítani a küzdelmeiket, székelyföldi utak rendbetételére,
beruházásokra és munkahelyekre, az elmaradott vidékek felzárkóztatására,
gazdaságra és uniós habitusra, a Székelyföldre kényszerített felosztás helyett
új, egységes fejlesztési régióra, hogy a magyarlakta területeknek is legyen
esélye a források megszerzésére.
Tőkés mondandója inkább épül a sértettségre és a csodavárásra: ha ő kerül
Brüsszelbe, a forradalom adta tekintélye és hiteles hírneve révén kiharcolja
majd az autonómiát, az pedig mindent megold, lesz életszínvonal és
nyelvi-kulturális virágzás, kis magyar élet a román tenger közepén. De a
csodavárás és a racionalitás nagyon is jól megfér egyetlen személyben is, aki
mondjuk egyfelől komoly üzletember, közben pedig magyarságában valóban sértett,
indulatosan nemzeti érzelmű székely. Benne ez a kétfajta habitus nem válik szét,
de most azt akarják tőle a politikusok, hogy válasszon köztük.
Az RMDSZ elitje része nemcsak a magyarság, hanem Románia elitjének is, az
óriásplakátok gazdag kampány képzetét keltik, Tőkés meg plebejusként küzd, sűrűn
hangoztatva, mennyivel kisebb az eszköztára, mint az RMDSZ-nek. A sikertelen
listaállítási tárgyalások egyetlen pozitív döntése a negatív kampány elkerülése
volt, de most már mindkét fél teli szájjal szidja a másikat. Tőkés a maga
hiteles mivoltát eddig is az RMDSZ ellenében statuálta. Az, hogy a szövetség
megalkuvó, úgy politizál, mint a kommunista Magyar Népi Szövetség a világháború
után, hogy kiszolgálja a román érdekeket és elárulja a magyar nemzetet – nos,
mindez a püspök értelmezésében nem negatív kampány, hanem csak
ténymegállapítások sorozata.
Egy másik fontos pszichés eleme a püspök kampányának, hogy ő az áldozat: román
oldalról is őt támadják, meg a kollaboráns magyarok is. Attól a pillanattól
kezdve, hogy jelölt lett, egyfolytában választási csalással vádolja – nem a
romániai hatóságokat, hanem kifejezetten az RMDSZ-t, ama feltevésre alapozva,
hogy ha a szövetségnek módjában áll, mert benne van a kormányban, akkor végre is
hajtja a csalást. De ennek a nagyon konzekvensen hangoztatott szövegnek nem csak
a romantikus áldozati szerep a lényege: a választási csalás vádja ahhoz is kell,
ha netán akkor kényszerül magyarázkodni a püspök, ha nem jön össze az ő
bejutásához szükséges szavazatszám sem. Vagyis ha győz, akkor az RMDSZ-szel
szemben győz, ha veszít, akkor az RMDSZ alantas machinációinak áldozata.
Orbán Viktor és Németh Zsolt Tőkés László mellett kampányolnak
Fotók: Demecs Zsolt
2007. 11. 23. (XI/47)
