Michelle Obama Frasier és Marian Robinson második gyermekeként nőtt fel
Chicagóban. Édesapja, aki sclerosis multiplexben szenvedett, szivattyúkezelőként
dolgozott a városi vízműveknél. A 44 éves hölgy nagy tisztelettel emlékszik
apjára, aki mankóval járt dolgozni, ennek ellenére soha nem késett el, soha nem
adta fel, és soha nem panaszkodott. Édesanyja a család által bérelt házban a
háztartást vezette. Michelle beszámolója szerint otthoncentrikus életmódot
folytattak: minden este együtt vacsoráztak, gyakoriak voltak a Monopoly
társasjátékok, szünidejüket rendszerint egy michigani kempingben töltötték.
Testvérét, Craiget kosárlabda-tehetsége miatt felvették a keleti partvidék elit
egyetemére, a Princetonra. Állítólag, amikor Michelle meglátogatta, úgy
gondolta, mivel okosabb, mint a bátyja, ezért ő is be tud oda kerülni. És ez meg
is történt. Craig később amiatt panaszkodott szüleinek, hogy kistestvére
állandóan újra akarja szervezni a tanítási metódusokat. Édesanyja erre azt
tanácsolta neki, hogy tegyen úgy, mintha nem ismerné Michelle-t.
Az 1980-as években a Princeton nem a legbarátságosabb terepnek számított a
kisebbségek számára. Michelle szobatársa elmesélte, hogy a lánynak nem telt
bútorra, ezért csak párnák voltak a padlón, a szoba egyetlen berendezési tárgya
pedig egy magnó volt. A szociológiát tanuló Michelle diplomamunkájában azzal
foglalkozott, hogy a Princetonon tanult színes bőrűek hogyan kapcsolódnak
Amerika többi színes bőrű közösségéhez. Ezt követően jogot tanult a Harvadon,
majd a vállalatok számára jogtanácsadással foglalkozó Sidley & Austin ügyvédi
iroda chicagói kirendeltségén dolgozott.
1989 nyarán jelölték ki egy joghallgató mentorának, aki szakmai gyakorlat
céljából kereste meg a céget. A diákot Barack Obamának hívták. Egy alkalommal
Michelle ebédelni vitte Barackot, amely során a cég működéséről beszélt a
fiatalembernek, akit már ekkor megkedvelt. Mint később fogalmazott: „Jókat
lehetett vele nevetni, és olyan embernek tűnt, akivel jó barátságban lehet
lenni.” Barack se maradt semleges a lány irányában, sőt a barátságnál többet
szeretett volna, és kitartóan hívta randevúra Michelle-t, aki az elején úgy
gondolta, hogy ez nem lenne helyénvaló, mivel szakmai mentora volt a fiúnak. Egy
hónapi ellenállás után azonban „beadta a derekát”, és moziba ment Barackkal,
ahol egyébként egy faji konfliktusról szóló filmet néztek, mely New York egyik
multikulturális lakónegyedében játszódott. Barack egy közösségi csoportba is
elvitte mentorát, akire itt tett nagy benyomást Obamának a világ jelenéről és
jövőjéről alkotott képe.
Barackkal egyébként jól kiegészítették egymást: miközben ő megismerkedett a
politikával, addig Obama megismerkedhetett azokkal a gyökerekkel, melyek nála
hiányoztak. Barack ugyanis egy fehér kansasi anya és egy kenyai apa gyermekeként
született Hawaiion, gyerekkorát pedig részben Indonéziában töltötte.
Tagadhatatlanul afroamerikainak számított, de családja sosem tapasztalt
semmiféle szegregációt vagy diszkriminációt, és nem rendelkeztek rabszolga
gyökerekkel sem. Obama egyik könyvében meg is írja, hogy az amerikai faji
kérdéssel igazából kívülállóként foglalkozott. Éppen ezért nagy segítségére volt
felesége, aki sikeresen tudta megszólítani a színes bőrű lakosságot olyan
államokban például, mint Dél-Karolina, ahonnan a családja is származott.
2004-ben Barack Obamát beválasztották a szenátusba, így Washingtonban dolgozott,
felesége azonban két lányukkal továbbra is Chicagóban élt, és ragaszkodott
ahhoz, hogy férje minden hétvégére hazautazzon. Otthon Barack a házimunkából is
kivette a részét: Michelle számára fontos volt, hogy lányai lássák, hogy apjuk
beveti az ágyat vagy éppen kimossa a szennyest. „Fantasztikus férjnek és apának”
tartja Barackot, de emellett nem túl illendő dolgokat is kifecsegett róla egy
magazinnak, például hogy „reggelente ébredés után büdös” vagy hogy elfelejti a
vajat eltenni a hűtőbe. Obama asszony ezt később azzal magyarázta, hogy meg
kellett tanulnia: „humora nem mindig bírja a nyomdafestéket”.
Michelle őszintén beszámolt arról, hogy a verseny indulásakor erős kételyei
voltak Obama jelöltségével kapcsolatban, ezért nem bízott semmit a véletlenre.
Azt követelte a tanácsadóktól, hogy konkrét tervet vázoljanak fel arra
vonatkozóan, hogyan fog a kampánypénz összegyűlni, és Obama hogyan lesz képes
versenyben maradni Hillary Clinton és más jelöltek mellett. Michelle csak akkor
egyezett bele, hogy férje beszálljon a versenybe, amikor a 2006 végén zajló
stratégiai megbeszéléseken részletes tervet mutattak be neki a kampány
alakulását illetően. Ettől kezdődően azonban Michelle a kampánystratégia
valamennyi területének kidolgozásában részt vett. Egyenes, határozott kiállása
és férjénél általában nyersebb stílusa miatt Barack legszorosabb tanácsadójaként
tartják számon.
Annak ellenére, hogy az Obama házaspár ritkán utazik együtt, Michelle mindig
kapcsolatban áll a főbb tanácsadókkal, és beszédei megfogalmazásában férje
stratégái segédkeznek. Általában negyvenperces beszédeket szokott tartani,
jegyzetek vagy papírok nélkül, melyek rendkívül széles témaköröket ölelnek fel.
Mindeközben igyekszik fenntartani azt a képet, hogy a család a legfontosabb a
számára: nem feledkezik meg az otthonhagyott két gyermekéről, képes akár az
összegyűlt tömeget is megvárakoztatni azért, hogy a 6 és 9 éves kislányának
telefonálni tudjon, és szívesen beszél az anyákat és nőket foglalkoztató
témákról is.
2008. 06. 27. (XII/26)
