hetilap

A csúcstalálkozókat mindig meg­előzik az egyes államok között több héten át húzódó hivatalos és informális egyeztetések. Ilyenkor derül ki, hogy egyes kérdésekben melyik tagállam milyen álláspontot képvisel, és ilyenkor derül ki az is, kinek jobb az érdekérvényesítő képessége, képesek-e az államok egységesen felsorakozni egy fontos ügy mellett. A csúcstalálkozón meghozott döntésekből úgy tűnik, június 18–19-én a Huszonötöknek sikerült megtalálniuk a közös nevezőt: José Manuel Barroso bizottsági elnök egyhangú támogatást kapott újrajelöléséhez, megszületett a pénzügyi felügyeletek új rendszere, és az írek ősszel megtarthatják a Lisszaboni Szerződésről szóló második népszavazást.
Az európai pénzügyi reformmal szemben a legtöbb fenntartást Nagy-Britannia miniszterelnöke, Gordon Brown fogalmazta meg. A City függetlenségéért aggódó brit miniszterelnök a csúcstalálkozón több, Nagy-Britannia számára kedvező változtatást is kiharcolt, például személyi kérdésekben. Egyes feltételezések szerint a brit kormányfő az engedményekért cserébe mutatott nagyobb rugalmasságot, mikor az íreknek adott jogi garanciák kérdése került az asztalra.
Mivel a tavalyi ír nem ellenére az unió továbbra is életbe kívánja léptetni a Lisszaboni Szerződést, az ír népszavazás megismétléséhez szükség volt az íreknek adott garanciák mielőbbi elfogadására. A garanciák biztosítják az ír alkotmány szabadságát többek között a semlegesség, az élethez való jog, az oktatás, az adópolitika, a munkavállalók jogai, valamint a családjogi kérdések felett. A garanciák megfelelő jogi formájáról azonban nehéz volt dönteni, ez vált a csúcstalálkozó egyik legvitatottabb kérdésévé.
A probléma abból fakad, hogy a tavaly nyáron tartott negatív kimenetelű ír népszavazást megelőzően a Lisszaboni Szerződést az unió tagállamainak többsége – köztük Nagy-Britannia is, parlamenti eljárással – már ratifikálta. Olyan jogi formát kellett tehát találni a garanciáknak, amely nem módosítja a jelenlegi szerződés tartalmát, hiszen akkor mindenhol újra kellene kezdeni a ratifikációt. Az ír garanciákból végül tanácsi határozat lett, megnyílt az út az ír népszavazás előtt. A brit kormányválsággal azonban az új népszavazás időpontjának kitűzése is egyre sürgetőbbé vált, miközben Gordon Brown brit miniszterelnök a hányattatott sorsú Lisszaboni Szerződés egyik kulcsfigurája lett. Amennyiben Nagy-Britanniában előrehozott választásokra kerülne sor, azt valószínűleg a David Cameron vezette konzervatív párt nyerné meg. Cameron pedig eddig sem rejtette véka alá, hogy népszavazást írna ki a Lisszaboni Szerződésről. Ennek kimenetele pedig a briteket jellemző euroszkepticizmus miatt igencsak kérdéses.
De uniós körökben egyre több fejtörést okoz a köztudottan euro-szkeptikus cseh elnök, Václav Klaus időhúzása is, aki kijelentette: egyelőre nem írja alá a szerződést, hanem visszaküldi megfontolásra a cseh szenátusnak, és benyújtja az alkotmánybírósághoz is.
Nem csoda, hogy az EU vezetői aggódva figyelik a fenti folyamatokat. Ha bármelyik helyen újra zátonyra futna a Lisszaboni Szerződés, azzal tíz év európai uniós reformmunkája vallana kudarcot.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek