hetilap

A Fatah nem politikai párt, hanem „fegyveres szervezet", amely nemcsak Izrael Állam, de a társadalom teljes megsemmisítését tűzte ki céljául. A Fatah Kongresszus talán éppen ezért sem ült össze húsz éve. A kongresszus a vártnál hosszabb ideig tartott, mert a tagok egyszer csak hiányolták az éves pénzügyi beszámolókat, persze két évtizedre visszamenőleg. De ne legyünk szőrös szí­vűek. Örüljünk, hogy végre össze tudtak ülni, hogy új Központi Bizottságot válasszanak, és meghatározzák alapvető célkitűzéseiket. A Bet­lehemben megtartott hatodik országos gyűlés mérlegét két kritérium alapján vonhatjuk meg: az új vezetés összetétele és határozatai alapján.

A Fatah Központi Bizottságába megválasztott új arcok fiatalabbak elődeiknél. Ezzel persze még nem mondtunk semmit. Vagy talán mégis? Ha ránézünk az újonnan beválasztottak névsorára, még a nem létező illúziók is elpárolognak:  Mohammed Dahlan, Dzsibril Radzsub, Marvan Barguti és Tawfik Tirawi, Szultan Abu al-Ajnain. A puszta gyanú, hogy e személyek mérsékeltebbek lennének Mahmúd Abbász, Ahmed Korei, Nabil Sha'ath politikájánál, teljességgel elhibázottak. Barguti ötszörös életfogytiglan tartó szabadságvesztését tölti egy izraeli börtönben, mert az al-Aksza intifáda tömeg- (és ön)gyilkos merényleteit irányította a Fatah megbízásából. (2006-ban a Fatah-lista élén állt, amikor a Hamasz vereséget mért rájuk.)  Dahlan, Radzsub és Tirawi Fatah-terroristák - ma úgynevezett „biztonsági tisztek" - Jasszer Arafat belső köréhez tartoztak azután, hogy 1994-ben megalakult a Palesztin Hatóság. E három ember minden, csak nem reformer, és pláne nem mérsékelt. Fő feladatuk volt, hogy elnyomják a politikailag másként gondolkodókat, az emberi jogok aktivistáit, újságírókat és bárkit, aki meg merte kérdőjelezni a Fatah korrupció szaggatta, diktatórikus rémuralmát. Ez a trió vadászta le azokat is, akiket az Izraellel való együtt­működéssel gyanúsítottak. Nem bíbelődtek itt a jogi procedúrával, kérem szépen, csak kiküldték a halálbrigádokat, hogy végezzenek velük. Tirawi reszortja volt, hogy elrabolja és meggyilkolja azon palesztinokat is, akik zsidóknak adták el házaikat és földjeiket. A Fatah libanoni erős emberét, Szultan Abu al-Ajnaint is beválasztották a bizottság tagjai közé. A nyugati média őt is a mérsékelt „friss" arcok egyikeként ábrázolja. Mások azonban a Fatah berkeiben tudni vélik, hogy „kegyetlen fickó, aki nem habozik bárkit eltenni láb alól, ha céljai megvalósításának útját állja". A kongresszus folyamán az ifjabbak Izraellel szemben sokkal keményebb, kérlelhetetlenebb álláspontot foglaltak el, mint az idősebb nemzedék. A hatalmi harc a régi és az új gárda között sosem ideológiai színtéren vagy akár a békefolyamat jövőjéről folyt. E kérdésekben semmi különbség nincs Barguti, Radzsub és Sa'ath vagy akár Korei nézetei között. A hatalmi harc a táboron belül két évtizede a döntéshozatali folyamatban való nagyobb részvételért, a közpénzekből való részesedésért és a nagy presztízzsel és több pénzzel járó állásokért folyt. Vagyis: marakodás a koncért.

A kongresszuson a Fatah terrorszervezetét, a tömeggyilkos Al-Aksza Mártírjai Brigádját hivatalosan is a Fatah fegyveres szervezeteként ismerték el. (Ez csattanós válasz azoknak, akik azt hitték: a Fatah ezen a kongresszuson igazi politikai párttá válik.) Egy másik határozatban rögzítették, hogy a palesztinok sosem mondanak le a „menekültek Izraelbe való visszatérési jogáról", és áldozatokat hoznak, hogy „felszabadítsák Jeruzsálemet". Arafat sem betegségben halt meg, a Moszad tette el láb alól. A új vezetés a régiek politikáját viszi tovább. A Fatah közgyűlése alapvetően két hivatalos dokumentumot fogadott el, egyet, a Politikai programot nemzetközi, egy másikat, a Belső rendeletet pedig hazai fogyasztásra.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek