Nigel Farage, a brit Függetlenség Párt EP-képviselője (képünkön) így köszöntötte az Európai Tanács első állandó elnökét a parlamentben tett első látogatásakor: „Azt mondták, ha lesz elnökünk, egy befolyásos, globális politikai személyiséget látunk majd, egy olyan embert, aki 500 millió uniós polgár vezetője, képvisel minket a világszínpadon, a munkája olyannyira fontos, hogy természetesen jár neki az Obama elnökénél is magasabb fizetés. … De csak önt kaptuk… nem akarok durva lenni, de valójában önbe annyi karizma szorult, mint egy nedves felmosórongyba, olyan a megjelenése, akár egy alacsony beosztású banki alkalmazotté. Hadd kérdezzem meg: Maga kicsoda? Eddig sose hallottam magáról. Senki sem hallott magáról Európában.” Farage azonnali távozásra is felszólította az elnököt: „ A brit többség nevében szólva mi nem ismerjük magát, nem kérünk magából, és minél előbb elhúzza a csíkot annál jobb – szónokolt a brit képviselő, majd a személyeskedés után így folytatta: Nincs kétségem, hogy maga kész felszámolni az európai demokráciát, és az európai nemzetállamokat.” Farage még hozzá tette, hogy mivel Van Rompuy egy valójában nem létező országból jön (értsd Belgium), ezért nem is érdekelt a nemzetállamok létében.
Focimez a sörhason
Van Rompuy a parlamenti tévéközvetítés tanúsága szerint elképedve hallgatta a sértéseket. Később annyit mondott, hogy ő szégyelli magát Farage helyett, és a politikai erkölcs eldurvulásáról beszélt a belga televízióban. A német Martin Schulz szocialista vezető szerint Farage a parlament méltóságát sértette meg beszédével. A legnagyobb frakciót vezető néppárti Joseph Daul szerint az elnöklő Jerzy Buzeknek a becsmérléseket hallva meg kellett volna vonnia a szót Farage-tól. Belgiumban szintén felháborodást keltett a brit képviselő beszéde, egyrészt az országukat ért inzultus miatt, másrészt mivel Van Rompuy otthon népszerű, még ha külföldön eddig „senki” nem is ismerte a belga egység megteremtésén sikerrel dolgozó politikust.
A Telegraph című brit lap egy felháborodott belga lapolvasótól idézett: „Bizonyos angoloknak nincs kultúrájuk…, múzeumok helyett sörözőbe járnak, …a sörhason feszülő focimezről lehet őket felismerni… és a The Sun bulvárlapot bújják.”
Angliában óvatosabban fogalmaztak. A kormányra kerülő brit konzervatívok szerint Farage ugyan durva volt, de számos dologban igaza van. Egyrészt a Lisszaboni Szerződés által életre hívott állandó elnök szerepköre a brit konzervatívok által preferált gazdasági unió helyett egyre inkább a politikai unió felé fordítja az európai integrációt. Pedig a tovább mélyülő pénzügyi-gazdasági válság miatt a politikai unió gondolata egyre népszerűbb. A brit konzervatívok szerint a nemzetek feletti összefogást csak egy lépés választja el a diktatúrától, amiben már annyiszor volt része a kontinensnek, de a szigetország az utóbbi évszázadokban kimaradt belőle. A politikai unió megszemélyesítője az állandó elnök és a külügyi főképviselő. Lady Ashton parlamenti meghallgatása egyébként hasonló hangulatban zajlott Van Rompuyéhez, bár nem mérgesedett el ennyire. Ashtonnal szemben is az egyik fő kifogás, hogy korábban szinte ismeretlen volt a világpolitikában és többen az alkalmasságát is megkérdőjelezték.
Van Rompuy valóban Brüsszel primátusát képviseli: az idei első informális Európai Tanács-ülésen a német álláspontot képviselve szigorúan rákényszerítette Görögországra az Európai Központi Bank által leginkább szükségesnek ítélt megszorító lépések végrehajtását. Farage szerint Van Rompuy úgy kezeli Görögországot akár egy protektorátust.
A brit konzervatívok azt sem nézik jó szemmel, hogy a németek és a franciák által favorizált Van Rompuy a világ legfejlettebb országait és az Európai Uniót önálló tagként tömörítő G20 csoportban az unió képviselőjeként kíván szerepelni. A The Daily Telegraph által megismert bizalmas levél szerint Van Rompuy a G20 fórumon személyesen akarja képviselni az EU-t, ami a britek szerint már túlmegy a „levezető elnök” szerepkörön, sőt a lap egy uniós forrása szerint egyenesen szembemegy a Lisszaboni szerződéssel.