hetilap

A szocialista párt nyerte a francia regionális választások első fordulóját, kényelmes pozícióból várva a második fordulót, ahol a zöldekkel együttműködve huszonkét régióból legalább húsz felett szerezhetik meg az ellenőrzést. A választási vereség komoly fejfájást okoz Nicolas Sarkozynek és a jobboldali kormánypártnak, akik komoly erőfeszítéseket tettek az elmúlt hónapokban, hogy egy-két régiót visszaszerezzenek a baloldaltól. A választási győzelemmel minden, és egyben semmi sem változott a szocialista párton (PS) belül. A választási siker energizálhatja azt pártot, amely kevesebb mint egy évvel ezelőtt brutális vereséget szenvedett. Az európa parlamenti választásokon ugyanis a francia szocialisták csak hajszálnyival szerepeltek jobban, mint a zöldek, ami már a PS váltópárt szerepét veszélyeztette. A mostani győzelemmel a szocialisták kijöttek ebből a hullámvölgyből, de a párt jövőbeli stratégiája igencsak kérdéses. A szocialista párt nagy dilemmája, hogy ki a legalkalmasabb jelölt a 2012-es elnökválasztásra. A hétvégi eredményekkel Martine Aubry főtitkár (képünkön) pozíciója jelentősen erősödött az EP-választási vereséghez képest, ahol érezni lehetett a vér szagát. Végül akkor a Royal-szárny nem használta ki a lehetőséget. Aubry és csapata igyekezett elszigetelni Segolène Royalt, aki visszavonult a régióba, amelynek egyben az elnöke is volt. A választási eredmény minden bizonnyal megszünteti ezt az elszigetelődést, Nicolas Sarkozy egykori kihívója ugyanis a harmadik legjobb eredményt érte el a pártban, és továbbra is ő lesz Poitou-Charentes régió elnöke. Ezzel pedig a PS 2012-es elnökjelölti pozíciójáért folyó verseny újra nyílttá válik. Ha Segolène Royal nem indulna, akkor a jelöltet viszonylag békés egyetértésben meg lehetne választani: Dominique Strauss-Kahn, aki jelenleg az IMF elnöke, Laurent Fabius egykori miniszterelnök és Martine Aubry pártelnök között ugyanis született egy paktum, mely szerint hármójuk közül a legnépszerűbb személyt támogatja a másik kettő. Ez pedig már a párt tagságának jelentős részét lefedi. Segolène Royal viszont a mostani választási győzelemmel újra bejelentheti igényét a jelöltségre, ami ismét kirobbantaná a háborút a szocialisták között, Nicolas Sarkozy esélyeit pedig jelentősen javítaná. Egy pár hónappal korábban készült közvélemény-kutatás szerint Sarkozy az elnökválasztás második fordulójában újra megverné Segolène Royalt – szorosabb lenne viszont a verseny, ha Dominique Strauss-Kahnnal vagy Martine Aubryval kellene megküzdenie. Bár Aubry személye kevésbé ismert Franciaországon kívül, befolyásos politikusnak számít, aki munkaügyi miniszterként fajsúlyosabb posztot töltött be, mint Segolène Royal. Martine Aubry Pierre Beregovoy és Lionel Jospin kormányában is betöltötte ezt a posztot, az ő nevéhez fűződik az elmúlt évtized legnagyobb munkaügyi reformja, a megszűnőben lévő 35 órás munkahét. Az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai szerint a baloldal legerősebb jelöltje Dominique Strauss-Kahn, akit éppen Nicolas Sarkozy elnök javasolt IMF-elnöknek; Strauss-Kahn visszatérése a francia közéletbe jelen pillanatban még kérdéses. Az egyértelmű szocialista győzelem ellenére a választási eredményeknek több olvasata is van: a választáson a szocialisták alacsony részvétel mellett 29,5 százalékos eredményt értek el, mintegy három százalékkal többet, mint Nicolas Sarkozy gyűjtőpártja, az UMP. Ez közel 10 százalékkal gyengébb eredmény, mint 2004-ben, amikor a PS az első fordulóban 39 százalékos eredményt ért el, a második fordulót követően pedig 20 régió felett szerezte meg az ellenőrzést – az UMP pedig csak Korzikán és Elzászban tudott nyerni. A választások legnagyobb meglepetése a Jean-Marie Le Pen által vezetett Nemzeti Front (FN) megerősödése, amely közel 12 százalékot elérve gyakorlatilag harmadik helyen végzett, holtversenyben a zöldekkel, szemben a tavalyi EP-választásokkal, amikor az FN 6 százalék körül szerepelt. Az Európa-szerte ismert, 81 éves szélsőjobboldali politikus, Le Pen a szokásos bevándorlásellenes üzenettel szólította meg a választókat – a szavazást követően például egy „Nem az iszlámra” feliratú poszterrel jelent meg a közszolgálati televízióban.A választási vereséget a legtöbb újság az elnöknek szóló figyelmeztetésként értelmezte, aminek lehet igazságtartalma. Sarkozy népszerűsége ugyanis 36 százaléknyira csökkent, ez a legalacsonyabb a megválasztása óta eltelt időszakban. Nagy kérdés, hogy a francia elnök továbbmegy a sokszor hangoztatott reformok útján, vagy kicsit mérsékeltebb hangot fog megütni a ciklus második felére. 2012 ugyanis még messze van, és a 2004-es katasztrofális eredmény ellenére a jobboldal könnyedén nyerte az elnökválasztást és a parlamenti választásokat is.