Nógrádi György biztonságpolitikus szerint Szíria stratégiai fekvésŐ, Törökország és Izrael között fekszik, ráadásul átadott egy stratégiai tengeri támaszpontot Oroszországnak, ezért Moszkva és Damaszkusz régi szövetségese, Peking nem támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát Szíria ellen. (A szakért szerint ráadás lehet az, hogy Moszkvát és Pekinget most tolják ki a líbiai energiapiacról – ugyanis a Nemzeti Átmeneti Tanács elssorban azokat az országokat részesíti elnyben, amelyek segítettek Líbia felszabadításában; például Franciaországot és Nagy-Britanniát – ezért Oroszország és Kína bizonyosan nem fogja engedni, hogy Szíriából is „kiforgassák” ket.)
Geoff Porter, az Észak-Afrikai Kockázatelemz Intézet alapítója hasonló véleményen van: a Kadhafi elleni gazdasági szankciók nagyban hozzájárulhattak a rendszer bukásához, és ilyen módon Szíriában is hasonló hatást érhetnek el. De végs soron a NATO az, amely megfutamította Kadhafit, Damaszkusz ellen azonban nem fog beavatkozni a transzatlanti szövetség. „A szíriai elnök, Basár el-Asszad mögött ott áll Irán és a Hezbollah, ez pedig megszabja a nemzetközi közösség politikáját” – mondta Porter, aki szerint egy Szíria elleni akció komolyabb következményekkel járna, mint amit a NATO megkockáztathatna. Törökország ellenben azon az állásponton van, hogy Szíriában is könnyen egy Líbia-szerŐ polgárháború alakulhat ki. Erre emlékeztetett a török kormányf, Recep Tayyip Erdogan, aki szerint már most ugyanaz zajlik Szíriában, mint Líbiában. „Elküldtem a külügyminisztert, aki személyesen egyeztetett Szíriában. Ennek ellenére továbbra is civileket gyilkolnak” – mondta a török miniszterelnök. Michael Singh, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács (NSC) korábbi Közel-Kelet-igazgatója azonban úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak kellene diktálni a tempót a térségben. Singh szerint „Washingtonnak egyértelmŐen kellene fogalmaznia Szíriával kapcsolatosan”. Mint mondta, az Egyesült Államok „háttérbl irányító” politikája Törökországra és Szaúd-Arábiára bízta volna az úttör szerepet, de – álláspontja szerint – irreális volna azt várni, hogy Ankara vezesse a nemzetközi koalíciót abban, hogy nyomást gyakoroljon Szíriára.
Az Egyesült Államok és több európai uniós tagország figyelmeztette az elnököt a lemondásra. Asszad azonban kijelentette, hogy inkább Barack Obama amerikai elnöknek és a többi európai vezetnek kellene lemondania azért a sok vérontásért, amit Afganisztánban, Irakban és Líbiában vittek véghez. Valamint, mint mondta, ezeknek a politikusoknak „az országaik politikai, gazdasági és szociális csdje miatt is menniük kellene”.
Oroszország is megszólalt az ügyben. Dimitrij Rogozin orosz NATO-nagykövet azzal vádolta meg a nyugati szövetségeseket, hogy titkos katonai kampányt indítottak Szíria ellen. Szerinte mindezekkel „az a hosszú távú céljuk, hogy elkészítsenek egy támadást Irán ellen”. Rogozin azt állítja, hogy az észak-afrikai katonai és propagandakampány is ezt a célt szolgálja: „Jemen és Szíria lehet az utolsó lépés Irán megtámadása eltt. Meg vagyunk gyzdve arról, hogy küszöbön áll egy nagyszabású háború kiterjesztése az egész régióra” – nyilatkozta az orosz diplomata. Bár Rogozin egyszer sem említette nyilatkozatában az Egyesült Államokat, a figyelmeztetés titkos címzettje Amerika volt. Ezzel is akarták jelezni Washingtonnak, hogy mennyire naprakészek Amerika következ katonai lépéseivel a Közel-Keleten és a Perzsa-öbölben – írja a Debkafile biztonságpolitikai hírportál.
Asszad szerint azonban bármilyen külföldi katonai beavatkozás nagy megtorlást hozna azokra, akik azt véghezviszik. „Minden fellépés Szíria ellen nagyobb következményekkel jár, mint azt el tudnák viselni – fenyegetett az elnök. – Egyrészt Szíria geopolitikai helyzete miatt, másrészt mert Szíria képes egy meglep erejŐ válaszra.”
Ramy Khouri, bejrúti Közel-Kelet-elemz szerint a líbiai felkelés sikere megrázza az olyan vezetk önteltségét, mint Asszad, akik teljesen meg voltak gyzdve arról, hogy a katonailag támogatott kormányzatukra semmilyen befolyással sincsenek a társadalmi elégedetlenségek. „De amit mi látunk, hogy ezek a rendszerek nem legyzhetetlenek, hanem nagyon is sebezhetek” – mondja Khouri. A Reuters írása szerint azoknak az arab zsarnokoknak, akik megszokták, hogy erszakkal fojtják el a társadalomban felgyülemlett kívánságokat, és leverik a felkeléseket, át kell gondolniuk a dolgokat azok után, amik Líbiában történtek.
„Ez egy érdekes fejlemény, mert rávilágít arra, hogy milyen más módokon fognak tudni az arab rezsimek összeomlani. Rávilágít arra, hogy ha megvan a társadalmi akarat a változásra, és megvan hozzá a helyi és nemzetközi támogatás, akkor egyetlenegy rendszer sem tud megállni ezzel szemben” – mondta Khouri. Az elemz szerint Szíriában fennáll ez a párosítás: társadalmi felkelés zajlik regionális és nemzetközi támogatással. Hozzátette, ezek a diktátori rendszerek, még ha ersek is, ezek után végül összeomlanak.
Líbiában nagy szerepe volt a Nyugat katonai beavatkozásának, Asszad azonban szoros kapcsolatban áll Iránnal és szövetségeseivel, és ez a tény jelentsen befolyásolja a nemzetközi közösség álláspontját. Egyesek azért aggódnak, hogy az állam összeomlása esetén polgárháború törne ki, mások azt állítják, hogy a stratégiai fontosságú Szíria helyzete az egész Közel-Kelet stabilitására veszélyt jelent – olvasható a BBC elemzésében.
2011. 08. 26. (XV/34)
