Pengeélen táncol a ciprusi kormány az uniós nyomással szemben. Májusban államcsőddel nézhetnek szembe, ha az ország bankjai nem kapnak külföldi segítséget. De még az államcsőd fenyegetése ellenére sem akarnak azon az áron segítséghez jutni, hogy megadóztassák a ciprusi bankokban elhelyezett betéteket. A parlamenti szavazást követően a ciprusi pénzügyminiszter Oroszországhoz fordult segítségért. Michael Sarris Angela Merkel ellenzése dacára indult el kedden Moszkvába. A német kancellár nyíltan figyelmeztette Ciprust, hogy az oroszokkal folytatott tárgyalások az eurózóna széteséséhez vezethetnek. Merkel szerint a megoldást továbbra is az unióval, az Európai Központi Bankkal és az IMF-fel folytatott tárgyalások jelenthetik Ciprus számára.
A múlt hét végén már úgy tűnt, megszületett a megállapodás, amelynek keretében a 2,5 százalékos társasági adókulcsot 12,5 százalékosra emelnék, illetve a ciprusi bankokban elhelyezett – az unió álláspontja szerint többségében orosz és brit állampolgárok itt tisztára mosott adózatlan jövedelmét tartalmazó – bankbetéteket 100 ezer euró alatt 6,75 százalékos, e fölött pedig 9,9 százalékos egyszeri adóval sújtanák. A bankokban mintegy 70 milliárd eurónyi elhelyezett bankbetét van, amelyek legalább fele nem ciprusi lakosok kezében van. Az adóból befolyó 5,8 milliárd eurót az unió és az IMF 10 milliárd euróra pótolná ki, ami rövid időre áthidaló kölcsönt injekciózna a ciprusi gazdaságba.
Kedden azonban a ciprusi parlament 36 nem és 19 tartózkodás mellett, mondhatni egyhangú döntéssel utasította el a segítség fejében követelt feltételeket, és igyekeznek időt nyerni, hogy kedvezőbb kondíciókat harcolhassanak ki. A probléma viszont az, hogy az elrendelt kötelező bankzárlat miatt, amely lapzártánkkor már ötödik napja tart, a betétesek nem tudnak hozzáférni a pénzükhöz, így valóban egy hajszálon múlhat, hogy a megtakarítások a banki nyitáskor teljes összegben meglesznek-e a számlákon. A híreket követő pánikhelyzet így legalább nem tud abban kicsúcsosodni, hogy a betétesek hirtelen, még a döntés megszületése előtt kiveszik a pénzüket a bankból. A Brit Királyi Légierő mindenesetre 1 millió eurónyi készpénzt juttatott Ciprusra, hogy az ott állomásozó katonák likviditási problémáit ellensúlyozzák, ha a bankzárlat elhúzódna, és a bankautomaták kiürülésével kifogynának a készpénzből. Az ígéret szerint szükség esetén további összegek is érkezhetnek, amennyiben a Cipruson szolgáló brit katonák és családjaik szorult pénzügyi helyzetbe kerülnek.
Nehéz helyzetbe került a döntéssel Angela Merkel és az Európai Unió is. Ha ugyanis engednek a ciprusi nyakasságnak, az azzal járhat, hogy hasonló helyzetben eleve hátrányból tárgyalnak majd egy másik segítségre szoruló ország kormányával szemben. Tettek is gyorsan egy kis engedményt, ám az ajánlat nem hatotta meg a ciprusi kormányt, ugyanis annyit voltak hajlandók engedni, hogy a 20 ezer euró alatti betéteket egyáltalán nem sújtaná az adó.
A vita alapja az a koncepció, hogy a válságba jutott bankok megmentésébe azoknak is be kellene szállniuk, akiknek a betéteit a külső tőkeinjekció ugyancsak megmentené.
A másik oldalon viszont az eurózóna válsága során már több esetben hallatszottak olyan hangok, hogy nemcsak az európai adófizetők kötelessége segítséget nyújtani a bajba jutott országoknak, hanem az érintetteknek is ki kell venniük a részüket a terhekből. Az első ötlet a költségvetési kiadások csökkentése volt, ami eddig rendre csődöt mondott – akár Görögországot, akár Spanyolországot tekintjük, mindenhol megbukott a költségvetési szigor. A nehezen átvihető költségcsökkentés helyett jött a következő ötlet, hogy az adó- és offshore paradicsom Ciprus esetében szálljanak be azok is, akiknek az érintett bankokban hever az egyedülállóan alacsony adókulccsal adózott, más államokból kimentett és tisztára mosott pénze. Az uniós tagállamokat, mint Németország, régóta irritálja a ciprusi „dömping-adókulcs”, illetve a laza pénzügyi kontroll, ami lényegében az orosz oligarchák pénzmosodájává tette a kis szigetországot.
Mivel az unió elvből sem engedhet, ezért most mindenki lélegzet-visszafojtva figyeli az oroszok reakcióját. A ciprusi betétesek között ugyanis nagyon sok az orosz állampolgár, akiknek a betétei egy csapásra eltűnhetnek egy általános bankcsőd esetében – ami pedig valószínű, ha a két legnagyobb bank, amelyek jelenleg csődközeli állapotban vannak, nem kapnak egy nagyobb tőkeinjekciót.
Ha az oroszok nem segítenek, és Ciprus más forrásból sem tudja megszerezni a szükséges tőkét, az arra kényszeríti az országot, hogy elfogadja az unió feltételeit. Ez viszont – mindamellett, hogy a nettó befizető államokban elégedettek lesznek az adófizetők – lavinát indíthat el a válság szélén álló államokban, ahonnét a betétesek észvesztve fogják menekíteni a pénzüket az egyszeri adó elől, ami a ciprusi siker esetén biztosan máshol is elő fog kerülni.
Egyelőre viszont úgy tűnik, hogy az orosz kormány hajlandó lesz enyhíteni a két éve nyújtott 2,5 milliárd eurós kölcsön visszafizetési feltételein. Sőt, a kamatcsökkentés jelenthetne egy lélegzetvételnyi időt a válságba került ciprusi gazdaságnak. Az oroszokat a betétek mellett talán a sziget közelében található gázmezők koncessziós jogaival is lehet pozitívan befolyásolni. Az unió azonban csak akkor tudná elfogadni az orosz segítséget, ha az nem kölcsönként folyna be a ciprusi államkasszába – ez ugyanis nem megoldaná, csak eltolná a probléma eszkalálódását, illetve az elfogadhatatlan zónába tolná az ország államadósságának szintjét.
Az én pénzem
2013. 03. 22. (XVII/12)
