Alig két nappal a választásokon elért sikert követően Silvio Berlusconinak már a milánói bíróságon kellett megjelennie, ahol médiabirodalmának egyik zászlóshajója, a Mediaset pénzügyi visszaélései kapcsán került sor a másodfokú tárgyalásra. A vád lényegében arról szól, hogy a nyolcvanas évektől kezdődően Berlusconi médiacége adóparadicsomokba elhelyezett offshore cégek közbeiktatásával vásárolt amerikai filmeket. Ezzel még alapvetően nem lett volna baj, de az offshore „ügynökségek” a filmeket többszörös felárral adták el a Mediaset részére, így az ügyészség szerint rendkívüli mértékű fekete offshore pénz keletkezett, ami azután Olaszországba visszaérkezve többféle módon „újrahasznosult”. A vád pozícióját jelentősen erősíti, hogy mindezt a cég egykori menedzsereinek vallomásai és nemzetközi vizsgálatok egyaránt alátámasztják. A volt olasz miniszterelnököt a bíróság mindezért múlt év októberében első fokon egyszer már négy év börtönbüntetésre ítélte, s öt évre eltiltotta a közügyektől. A múlt heti választások után két nappal a milánói főügyészhelyettes azonban a bizonyítékok súlyára hivatkozva ismételten az elsőfokú bírósági ítélet helybenhagyását kérte. Bár Berlusconi a választási kampányok során mindig büszkén hirdeti, hogy soha politikus ellen annyi pert nem indítottak, mint ellene, de jogerősen soha nem tudták elítélni, most mégis rendkívül nehéz helyzetbe került. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a rögtönzött sajtótájékoztató, amelyet a bírósági teremből kilépve tartott. Itt az olasz igazságszolgáltatást patologikusnak, a demokrácia rákfekélyének nevezte, a saját bírósági ügyét pedig paradoxonnak. Szerinte, ha már demokratikus módon nem tudták legyőzni, most a „vörös tógás” ügyészek és bírák akarják ily módon tönkretenni. Azonnal be is jelentette, hogy az ítélethirdetés napjára pártjával együtt tömegtüntetést szerveznek Milánóba, tiltakozásul az olasz igazságszolgáltatás politikai befolyásoltsága miatt.
Berlusconinak azonban nem csak a pénzügyi visszaélések vádja miatt fájhat a feje. A milánói bíróság még márciusban a hírhedt „Ruby-ügyben” is elsőfokú ítéletet hirdethet. Ennek kapcsán a vád az, hogy Berlusconi egy akkor még fiatalkorú marokkói lánnyal szexuális viszonyt folytatott, illetve hivatali befolyásával visszaélve megpróbálta szabadlábra helyeztetni őt, miután egy razzia során letartóztatták. Ezen túlmenően az ügyészség azt is a szemére veti, hogy a Milánó melletti villájában rendszeresen tartott partik során „szervezett prostitúciót” működtetett. Ha a vád képviselőinek sikerül mindezt bizonyítani, ebben az ügyben is akár többéves börtönbüntetésre számíthat.
Míg az előző két ügy már évek óta ismert, és azóta halad az olasz igazságszolgáltatás közismert útvesztőiben, addig egy másik – hatását tekintve legalább ilyen súlyú – korrupciós botrány a napokban, immár közvetlenül a választások után került nyilvánosságra. Ráadásul ez már egyenesen a politika világából érkezett. Egy Sergio De Gregorio nevű nápolyi politikus a napokban nyilvánosságra került és őszintén vállalt vallomásában ugyanis azt állítja, hogy 2006-ban 3 millió eurót kapott Berlusconi pártjától azért, hogy közreműködjön a Prodi-kormány megbuktatásában. A 2006-os választásokon ugyanis a baloldal nagyon csekély, mindössze négy szavazatnyi előnyt szerzett a szenátusban, Berlusconi pártja pedig emiatt folyamatosan bizalmi szavazásokkal bombázta. Mint most kiderült, emögött bizony egyéb „háttérmunka” is zajlott. De Gregorio a korrupció-ellenes párt, az Italia dei Valori (Értékek Olaszországa) tagjaként akkoriban az olasz parlament szenátora és a védelmi bizottság elnöke volt. A kapott pénzért cserébe a feladata nemcsak az volt, hogy egy kritikus pillanatban lépjen át Berlusconi pártjába (ezt meg is tette) és szavazzon Prodiék ellen (ezt is megtette), hanem az is, hogy a Prodi által vezetett baloldali koalíció „fehér penésze” legyen: igyekezzen minden eszközzel a koalíció működését szabotálni, s próbáljon meg további megvásárolható szenátorokat keríteni. Az eredményt tudjuk: a folyamatos bizalmi szavazásokat végül siker koronázta, 2008 januárjában a Prodi-kormány megbukott, az azt követő választásokon pedig Berlusconi pártja nyert.
2013. 03. 08. (XVII/10)
