Túlzott volt Európa felháborodása

Viviane Reding alapjogi EU-biztos első, felháborodott reakciója túl hevesnek bizonyult a múlt hét végi, Egyesült Államok–EU miniszteri szintű találkozóval kapcsolatban napvilágra került tények fényében. Kiderült ugyanis, hogy az unió nemcsak tudott a Nemzetbiztonsági Ügynökség, az NSA PRISM programjáról, de az uniós tagállamok titkosszolgálatai régóta együtt is működnek a szervezettel – nyilván nem a civilekkel kapcsolatos adatgyűjtésben, ám ezek az adatok többször is jó szolgálatot tettek bizonyos terrorakciók elhárításában. A vita, hogy a terror elleni küzdelem legitimálja-e civilek magáncélú kommunikációjának ilyen mértékű, engedély nélküli tárolását és kezelését, továbbra sem zárult le.
Az uniós felháborodás azért is túlzott, mert a politikusok előre tudhatták, hogy az amerikai kormány titkosszolgálati adatokat gyűjt az európai polgárokról is. A transzatlanti kereskedelmi egyezmény megkötése érdekében ugyanis a megállapodás szövegéből az EU egyetértésével vették ki az úgynevezett „FISA-ellenes” záradékot, lehetővé téve az amerikaiak külföldieket érintő lehallgatási törvényének alkalmazását az uniós polgárokkal kapcsolatosan.
A német titkosszolgálat (BND) is évek óta magas szinten működik együtt az NSA-val, amelynek vezetője, Keith Alexander tábornok rendszeresen fogad német delegációkat Fort Meade-ben, a szervezet központjában. A két intézmény sok esetben közös munka eredményeképpen állított meg tervezett terrorakciókat, ugyanis az NSA mindig sokkal több információval rendelkezik, mint az európaiak.
Pontosan ez volt a problémája Edward Snowdennek is, aki hosszú évekig dolgozott a hírszerzés világában, és CIA-alkalmazottként, úgy tűnik, elég rálátással rendelkezett az ügyekre ahhoz, hogy ekkora botrányt robbanthasson ki az újságíróknak átadott információval, amelynek a valóságtartalmát egyetlen fórumon sem vonta kétségbe az amerikai kormány. (Adatgate. Hetek, 2013. június 14.)
Snowden a Guardian által szervezett online beszélgetésben az újság olvasóinak kényes kérdéseire válaszolva elmondta: igen nagyot csalódott Obamában. Azért várt ugyanis az információk nyilvánosságra hozatalával, mert arra számított, hogy a liberális új elnök majd fordulatot hoz a Bush-kormányzat által indított PRISM programmal kapcsolatban – ám ez nem történt meg, sőt, Obama még komolyabban kiszélesítette a megfigyelési munkát.
Az érintett cégek, mint a Yahoo, a Google, és a Facebook most az amerikai kormányhoz fordultak, hogy engedélyt kapjanak az NSA-tól érkező igények tartalmának nyilvánosságra hozatalára, ezzel is bizonyítandó, hogy nem jószántukból működtek közre a magánszemélyek e-mail-, chat- vagy telefonos kommunikációjának megfigyelésében.
Obama az elmúlt héten nemzetközi fórumokon is minden eszközt megragadott a megfigyelési program megvédésére, hangsúlyozva annak katonai jelentőségét, illetve a terror elleni küzdelemben betöltött kulcsszerepét. Az amerikai elnök azt is bejelentette, hogy egy független bizottság fogja kivizsgálni a kérdést, és hogy utasítást adott annak megállapítására, milyen dokumentumok hozhatók nyilvánosságra a terror elleni küzdelem sérelme nélkül. Obama továbbra is ragaszkodik ahhoz az állításhoz, hogy az NSA nem figyelt meg civileket, ugyanis ehhez csak az FBI-nak van joga, és neki is csak engedéllyel. A PBS tévécsatornán az elnök azt is hangsúlyozta, hogy a rendszerbe beépített fékek és ellensúlyok garantálják a gyűjtött és tárolt információk megfelelő és törvényes felhasználását, illetve védelmét. Ezek az ellensúlyok többek között a kongresszus, az állami bíróságok, és a külön erre a célra létrehozott FISA-bíróság is, amelynek viszont egyelőre a teljes tevékenysége zárt ajtók mögött zajlik.

Merényletet akadályozott meg az adatbányászat

Rövidesen nyilvánosságra hozzák annak a több mint 50 tervezett terrorcselekménynek a pontos részleteit, amelyeket a két közelmúltban kiszivárogtatott és kereszttűzbe került megfigyelési programnak köszönhetően hiúsított meg az amerikai Nemzetbiztonsági ügynökség (NSA) – ígérte Keith Alexander, az intézmény igazgatója (képünkön). 2001 szeptember 11-e óta ugyanis ennyi esetben akadályozott meg súlyos terrortámadást az FBI az NSA információinak segítségével.
Kongresszusi meghallgatásán Alexander vehemensen védte az amerikai telefonhívás-listák elemzésével és internetszerverek megfigyelésével operáló módszereket. Néhány jelentősebb, meg nem valósult merényletről már most említést tettek a hírszerzési tisztviselők, hogy nyilvánvalóvá tegyék: nem öncélú adatgyűjtésről van szó. Állítólag a megfigyeléseknek köszönhetően sikerült megmenteni egy robbantástól a New York-i metrót és a Wall Street-i tőzsdét is. Ez utóbbi ellen egy Kansas Cityben élő személy szervezett merényletet, aki azután került az NSA látóterébe, hogy kiderült: kapcsolatban áll egy jemeni szélsőségessel. Meghiúsítottak egy olyan támadást is, amely a Mohamed-karikatúrákat kiadó dán lap szerkesztősége ellen irányult volna. 2007-ben lelepleztek és letartóztattak egy amerikai pénzembert, aki terroristákat támogatott jelentős összegekkel. Az akcióra azután került sor, hogy a férfi hívásait elemezték, és felfedezték, hogy rendszeresen beszél telefonon egy szomáliai szélsőséges csoporttal. Mivel ügyében már ítélet is született, egyedül az ő nevét hozták eddig nyilvánosságra: Khalid Ouazzani, aki 2010 óta büntetését tölti terrorizmus támogatásáért, adócsalásért és pénzmosásért.
Alexander az európai oldalról tapasztalható közfelháborodásra reagálva kiemelte, hogy a meghiúsított terrortámadások egy része európai célpontok ellen irányult, amire a készülő jelentésben részletesen kitérnek majd. Nemzetközileg igen kiterjedt munkáról van szó, hiszen az NSA nélkül összesen 20 országban valósult volna meg terrortámadás, többek között például Indiában is, a 2010-es Nemzetközösségi Játékok alatt. Az igazgató kitért arra is, hogy a begyűjtött adatokat az ügynökségnél megsemmisítik, és csak akkor adnak át egy információt az FBI-nak, ha egyértelmű, hogy terrorcselekménnyel áll kapcsolatban. Az ügynökségnél 10 olyan személy van, aki döntést hozhat ilyen kérdésekben. (Kenessei Katalin)

Csalódások