Az Europol anyagából megtudjuk, hogy a legismertebb, s talán a legvéresebb történettel rendelkező csoportosulás, a szicíliai Cosa Nostra ma már messze nem a legbefolyásosabb bűnszervezetnek számít az olasz délen. A Cosa Nostra ugyanis a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek elején elkövette azt a hibát, amit egy ilyen szervezet soha nem tehet meg büntetlenül: nyíltan szembefordult az olasz állammal. Sajátos, perverz bosszúvágytól hajtva sorra gyilkoltatta le a vizsgálóbírókat, politikusokat, ügyvédeket. A rendkívül népszerű vizsgálóbíró, Giovanni Falcone 1992-ben bekövetkezett kegyetlen meggyilkolása – 400 kilogramm robbanóanyaggal robbantották fel egy Palermóba vezető autópályán – szinte sokkolta az olasz közvéleményt. A nyílt provokációt és a közvélemény felháborodását a hatóságok rendkívül kemény fellépése követte, amelynek eredménye végül több száz letartóztatás lett. Ráadásul ezt megelőzően a nyolcvanas évek közepén az amerikai és az olasz rendőrség összehangolt műveletének eredményeképpen sikerült komoly csapást mérni a szervezet egyik legjövedelmezőbb tevékenységére, a heroinkereskedelemre. Az Europol anyaga szerint azonban a nyolcvanas és a kilencvenes évek hányattatásai ellenére a Cosa Nostra továbbra is él és virul, s a mai napig egy „hatalmas, kegyetlen és cinikusan hatékony bűnszervezet, amely Szicília jelentős részét uralja, és erőteljesen befolyásolja annak politikai, szociális és gazdasági életét”.
A szicíliaiakhoz képest ugyan kissé „gyengébb” sajtóval, de talán még őket is meghaladó befolyással és hatalommal rendelkezik a nápolyi bűnszervezet, a Camorra – állítja az Europol jelentése. Míg a szicíliai Cosa Nostra egy rendkívül hierarchikus szervezet, addig a nápolyi egymáshoz lazán kapcsolódó s aránylag nagy önállósággal rendelkező klánokból áll. S éppen ez magyarázza az itt gyakran kirobbanó viszályokat, véres maffia-háborúkat. Az olasz maffiaellenes szervezetek nyilvántartása szerint 1980 és 2005 között a bűnszervezetek egymás közötti viszálykodásainak, valamint a gyakran civileket is érintő leszámolásoknak együttesen közel négyezer áldozata volt. Bár a különböző dél-olasz bűnszervezetek egyike sem riad vissza az erőszaktól, a nápolyi Camorra kegyetlenségében mindegyiken túltesz.
A Keresztapa című filmben a Marlon Brando alakította idős Don Vito még visszautasítja a kábítószer-kereskedőkkel való együttműködést, de ezt ma már egyetlen olasz bűnszervezet sem tenné. Épp ellenkezőleg. A különböző regionálisan szerveződő csoportosulások szinte mindegyikének legnagyobb és legjövedelmezőbb tevékenysége ma már a kábítószer–kereskedelem. A nápolyiak természetesen ebben is rendkívül aktívak. Ám emellett van két olyan tevékenység, amely elsősorban rájuk jellemző. Ezek egyike a világhírű olasz divatházak termékeinek profi hamisítása. A Nápoly környéki klánok üzemei képesek ugyanolyan minőségben előállítani a Versace, Valentino, Ferré és Armani termékeit, mint maguk a divatházak. Ezeken a ruhadarabokon igazából csak egy valami hamis: a márkajelzés. Ráadásul ezeket a csúcsminőségű termékeket a globálisan megszervezett értékesítési hálózatokon keresztül az egész világon saját maguk árulják. Egy 2004-ben a nápolyi ügyészség által folytatott nyomozás során kiderült, hogy a hamisított márkás termékeket Londontól Berlinig Európa szinte minden országában árulták. Ám az igazi meglepetés az volt, hogy Amerikában egyes államokban, például Floridában szinte teljes egészében csak a klán által forgalmazott „márkás” olasz ruhadarabokhoz lehetett hozzájutni.
A Camorra egy másik, nem kevésbé jövedelmező üzletága az illegális szemétlerakás. Bár ebben az „üzletágban” is több dél-olaszországi bűnszervezet érdekelt, a nápolyiak kétségtelenül a leghatékonyabbak között vannak. A szigorú európai szabályozás miatt ugyanis óriási az igény a szeméttel, különösen a toxikus és mérgező hulladékkal kapcsolatos „költséghatékony” megoldásra. A hivatalos környezetvédelmi szabályok kijátszásával, korrupcióval, a hatóságok lefizetésével sikerült a klánoknak elérni, hogy Dél-Olaszország gyönyörű tájai mára Európa hulladéklerakóivá váljanak. Egyes szakértők szerint a hivatalosan nem létező, illegális szemét mennyisége több tíz millió tonna, s ezzel a tevékenységgel a bűnszervezetek számára elérhető jövedelem tízmilliárd eurós nagyságrendű.
Az Europol jelentése szerint azonban szervezettségben, gazdasági és pénzügyi erőben még a dél-olaszországi bűnszervezetek közül is kiemelkedik a calabriai ’Ndrangheta, amelyet ma az egyik legveszélyesebb és leggazdagabb globálisan működő bűnözői csoportnak tartanak. Mindezt annak ellenére sikerült elérniük, hogy néhány évtizede még „vidéki” útonállóknak tartották őket. Ám a hetvenes években elsősorban emberrablásból „megkeresett” tőkével beszálltak a kokainkereskedelembe, s itt elképesztő pozícióra tettek szert. Olyannyira, hogy egyes szakértők szerint az európai és amerikai kokainpiac jelentős részét ma az ’Ndrangheta tartja a markában. A kábítószerüzlet működését és nagyságrendjét jól mutatja az éppen egy hónapja Bogotában letartóztatott kokainkirály, Roberto Pannunzi esete. Az ’Ndrangheta klánjainak pénzével Kolumbiában üzletelő Pannunzi ugyanis a hatóságok becslése szerint havonta nem kevesebb, mint két tonna kokaint vásárolt fel és indított útjára Európába.
Az Europol szerint az illegális tevékenységekből származó jövedelem rendkívüli korrupciós faktor, s kiválóan alkalmas arra, hogy védelemért és
további előnyök megszerzése céljából politikai döntéshozókat, tisztviselőket vásároljanak meg. Ám emellett szinte mindegyik szervezet óriási energiákat fordít e pénzek tisztára mosására. Ennek eredményeképpen ezek a jövedelmek előbb–utóbb megjelennek a reálgazdaságban. Itt a maffiaszervezetek
bizonyos iparágakat gondosan kiválasztva monopóliumok megszerzésére törekszenek. Az Europol jelentése szerint az ilyen kiemelt iparágak jellemzően az építőipar, az ingatlanforgalmazás és a szállítmányozás. Hogy az illegális és legális tevékenységeivel az ’Ndrangheta végül mennyi pénzt keres? Erre pontos választ nyilvánvalóan nagyon nehéz adni. De a nagyságrendek érzékeltetésére az olasz pénzügyőrség és az Eurispes olasz kutatóintézet becslései lehetnek mérvadóak. Ezek szerint 2007-ben például a calabriai bűnszervezet közel 44 milliárd euró jövedelemre tehetett szert, aminek körülbelül 60 százaléka származott kábítószerből. De emellett jelentős nagyságrendű volt a legális vállalkozásokból, zsarolásból és uzsorakölcsönökből, a fegyverkereskedelemből és a prostitúcióból származó bevétel is. Csak összehasonlításképp: ez a néhány ezer klántag által „megkeresett” pénz nem kevesebb, mint a teljes olasz GDP három százaléka, a magyarországinak pedig majdnem a fele! Az Europolnak alighanem van miért aggódnia.
2013. 08. 02. (XVII/31)
