A volt francia elnököt korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel, illetve a munkaköri titok megsértésével vádolják. Nicolas Sarkozyt ügyvédje jelenlétének hiányában hallgatta ki a kiemelt korrupciós és gazdasági ügyekkel foglalkozó ügyosztály, aminek elsődleges oka az, hogy magát Thierry Herzogot is letartóztatták. Az ügyvéd mellett két magas rangú bírót is – Gilbert Azibert-t és Patrick Sassoust-t – őrizetbe vettek, akik ellen az a vád, hogy információkkal látták el Nicolas Sarkozyt az ellene folyó titkos nyomozásról és lehallgatásokról.
A vád szerint Sarkozy jól fizető monacói bírói állást ígért Gilbert Azibert-nek cserébe azért, hogy olyan információkkal lássa el, amelyek segítenek a kampányfinanszírozási ügy során a védekezésben. Sarkozy ellen amiatt indult eljárás, hogy a 2007-es elnökválasztási kampány során pénzt fogadott el a L’Oréal örökösétől, Liliane Bettencourt-tól. Az előzetes bírósági eljárás során a bordeaux-i bíróság ejtette a vádakat, ennek ellenére a Sarkozy elleni, lehallgatással is megerősített nyomozás folytatódott.
Az ügy pikantériája, hogy a lehallgatási jegyzőkönyveket a jelenlegi kormány „nehéz súlyú” tagjai olvasgatták, többek között a volt és a jelenlegi miniszterelnök, az igazságügyminiszter, illetve maga az elnök is. Mindezek fényében könnyen hihető az az állítás a jobboldali politikusok részéről, mely szerint a volt elnök egy politikai hadjárat célpontja – már csak azért is, mert Sarkozy egyre több jelét adta annak, hogy indulna a következő elnökválasztáson a rendkívül népszerűtlen François Hollande-dal szemben.
A bíróság szemmel láthatólag mindent megtesz azért, hogy elítélje a volt elnököt, akit még azzal is vádolnak, hogy titkos informális hálózaton keresztül kapott információt az ellene irányuló Bettencourt-ügy újabb fejleményeiről. Sajtóinformációk szerint az is kiderült, hogy amikor a volt elnök tudomást szerzett arról, hogy lehallgatják, Paul Bismuth néven új készüléket vásárolt, hogy ügyvédjével zavartalanul beszélhessen.
Nicolas Sarkozy esetében nem a börtönbüntetés az igazi tét, ugyanis nem valószínű, hogy tíz év börtönre ítélnék. Politikai ambícióira való tekintettel a volt elnök számára nagyobb veszélyt jelentene az, ha eltiltanák a közügyek gyakorlásától, illetve megtiltanák, hogy közfunkciót töltsön be, valamint megvonnák tőle a megválaszthatóság jogát. Erre ugyanis már volt példa korábban. Alain Juppét, aki a nyolcvanas évek végén és a kilencvenes évek közepén gyakorlatilag Jacques Chirac jobbkeze volt – 1995 és 1997 között miniszterelnök –, Sarkozy alatt pedig hadügyminiszter és külügyminiszter, 2004-ben másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság, és tíz évre megvonta tőle a megválaszthatóság jogát. Juppé – akit a bíróság amiatt ítélt el, mert Párizs gazdasági főpolgármester-helyetteseként fiktív alkalmazásokat eszközölt, a pénz pedig a jobboldali RPR párt számláján landolt –, megfellebbezte az ítéletet, és végül egy évre mérsékelték a megválaszthatóság megvonását.
Juppé elítélésekor a francia sajtó egyöntetűen azt emelte ki, hogy az ítélet valójában Jacques Chirac bűnösségét is kimondta, és Alain Juppé helyette bűnhődött.
A fiktív alkalmazások idején ugyanis Párizs főpolgármestere, egyben Juppé főnöke nem más volt, mint Jacques Chirac későbbi francia elnök.
2014. 07. 04. (XVIII/27)
