hetilap

Elemzők arra emlékeztetnek, hogy utoljára 2010-ben, Kim Dzsong-il halála előtt tört ki hasonló fegyveres konfliktus ugyanezen a helyen, ahol az Észak-Korea által el nem ismert tengeri határvonal húzódik. Ezúttal nem voltak áldozatai az alig tízperces tűzpárbajnak, amit a szakértők az északiak erődemonstrációjaként értelmeznek. Erre szükség is lehet, hiszen a világsajtót hetek óta foglalkoztatják a Kim Dzsong-unnal kapcsolatos találgatások. Az újságírók természetesen sötétben tapogatóznak, mivel az „Ifjú Tábornok” egészségi állapotáról semmilyen hivatalos információ nem látott napvilágot. Az azonban tény, hogy egy nyári és egy szeptember elején készült felvételen a fiatal diktátor sántít. Ebből sokan arra következtetnek, hogy lábműtéten esett át, vagy túlsúlya miatt köszvényben szenved. Mindenesetre a probléma komolyságáról árulkodhat, hogy a fiatal diktátor nem vett részt az egyik legfontosabb politikai eseményen sem, a legfőbb népi gyűlés tanácskozásán, annak ellenére, hogy ezt hatalomra kerülése óta egyetlen évben sem mulasztotta el. Egy hollandiai gyűlésen az észak-koreai hatalmi gépezet egykori fontos szereplője, Csang Dzsonszong egyenesen bábnak nevezte Kim Dzsong-unt, aki helyett valójában már régen a Szervezeti és Tervezési Osztály irányít a háttérből. Sokan már puccs lehetőségéről beszélnek, amit azzal a ténnyel indokolnak, hogy a főváros szeptember 27-e óta le van zárva.
A közelmúlt eseményei más fényt vetnek Dzsang Szongthek, Kim Dzsong-un nagybátyjának tavalyi likvidálására is. Ezt eddig a „kis Kim” hatalomféltésével magyarázták – tény, hogy a harmincegy éves diktátor uralma alatt gyakorlatilag permanens tisztogatás folyt: a 218 fős politikai vezetőség felét félretette az útból. tizenöt hónap alatt háromszor is leváltotta vezérkari főnökét, ezzel überelve a tizenhét évig hatalomban lévő Kim Dzsong-ilt. Dzsang meghurcolása és kivégzése azonban a hatalmi harc egyik látványos eleme is lehetett akár, amit nem is Kim Dzsong-un kezdeményezett.
Fordulópontot jelez a keddi ENSZ ülés is, amelyen Észak-Korea először ismerte el nyilvánosan munkatáborok létét, bár Phenjan képviselője a sajtótájékoztatón azt állította, hogy ezek nem börtönök, hanem „javítóközpontok”. Cshö Mjong Nam, az észak-koreai külügyminisztérium ENSZ-ügye­kért és emberi jogokért felelős tisztviselője újságíróknak azt mondta: bár országában nincsenek börtöntáborok, illetve „börtönök meg ilyesmik”, vannak azonban „munkával javító internálótáborok, nem, központok, ahol az emberek hozzáállásán javítanak, és áttekintik megtévelyedéseiket”. Észak-Korea ENSZ-nagykövetének helyettese, Ri Tongil beszámolója szerint az állampárt magas rangú képviselője Brüsszelben járt, és nem zárta ki az EU-val való kétoldalú párbeszéd kialakítását sem. Az asztalon van azonban még a 370 oldalas jelentés az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának vizsgálóbizottságától, amely a táborokban uralkodó brutális és embertelen körülményeket ecseteli, olyan részletekre is kitérve, miszerint az őrök saját csecsemőiket gyilkoltatják meg az anyákkal, az éhezés pedig állandó.

Célkeresztben

Mindössze 21 éves, de már évek óta harcol az észak-koreai diktatúra ellen Jeonmi Park, aki családjával együtt 2008-ban menekült el a kommunista államból. Jeonmi gyerekkorában annyira tisztelte Kim Dzsong-ilt, hogy még rosszat gondolni sem mert róla, mivel azt hitte, a vezető olvasni tud a gondolataiban. A CD-n és pen­drive-on terjedő nyugati filmeknek azonban barátaival együtt nem tudott ellenállni – habár egyikük édesanyját pontosan ilyen filmek birtoklása miatt végezték ki nyilvánosan. Jeonmi a Titanicot nézve döbbent rá, hogy az ember nemcsak az államért, hanem a szerelméért is feláldozhatja az életét – ami Észak-Koreában alantas dolognak számított.
Jeonmi édesapját feketepiaci üzérkedés miatt  bebörtönözték, ahonnan már csak súlyos betegen, testben és lélekben megtörve szabadult ki.
A család ezután átszökött a kínai határon, ahol további borzalmak vártak rájuk. Jeonmi anyját – aki lánya helyett ajánlotta fel magát – egy határőr a kislány előtt megerőszakolta, és csak ezután engedte tovább őket. Az édesapa rövidesen életét vesztette rákban, de mivel bújkálniuk kellett, még fájdalomcsillapítót sem tudtak adni a haldoklónak. Miután teljes titokban eltemették, Mongólia felé szöktek tovább egy csoporttal, ahol katonák ütöttek rajtuk. A menekültek erre kést szorítottak saját torkukhoz, kijelentve, hogy ha visszatoloncolják őket, akkor inkább elvágják saját torkukat.
A Park család életben maradt tagjai végül eljutottak Dél-Koreába, ahol Jeonmi munkát vállalt, hogy tanulhasson, és aktív kampányba kezdett honfitársai érdekében. A fiatal lány tévé­műso­rokban mondja el történetét, és a közösségi médiumokon keres támogatókat az emberi jogokért való küzdelemhez. Mint arra déli hivatalnokok figyelmeztették, olyan sikeresen, hogy fel is került Kim Dzsong-un likvidálandó célpontjainak listájára.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek