Ahogy arról korábban is beszámoltunk, már a korrupciós botrány kitörésekor felmerült, hogy Rousseff 2014-ben újraválasztása érdekében meghamisította az államháztartás mérlegét, valamint 2010-ben és 2014-ben vesztegetésekből származó összegekből finanszírozta választási kampányát. (Kétes ügyletek. Hetek, 2014. november 28.). Emiatt az ellenzék bizalmatlansági indítványt kezdeményezett a Munkáspárt színeiben megválasztott elnök ellen.
A botránysorozatot tovább súlyosbítja, hogy március elején házkutatást tartottak a korábbi elnök, a rendkívül népszerű Luiz Inácio Lula da Silva házában, miután az ügyészek pénzmosással és személyazonossággal való visszaéléssel gyanúsították meg. Rögtön ezt követően Rousseff – a politikai mentorának tekinthető – volt elnök segítségére sietett azzal, hogy Lulát megpróbálta kinevezni kabinetfőnökének, hogy mentelmi jogára hivatkozva elkerülhesse a vádemelést, ám ezt a lépést a bíróság felfüggesztette. Lula egyébként tagadta a korrupciós vádakat, és az ország állapotára reagálva kijelentette: nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ismét induljon az elnökválasztáson 2018-ban.
Lula mellett a jelenlegi brazil politikai elit számos tagja ellen folyik nyomozás korrupciós ügyletekben való érintettség miatt. Michel Temer alelnök ellen illegális etanolvásárlás, az alsóház elnöke ellen 40 millió dolláros kenőpénz elfogadása és eltitkolt svájci bankszámlák, Aécio Neves ellenzéki vezető ellen pedig liechtensteini titkos bankszámlák miatt folyik vizsgálat.
Dilma Rousseff eközben igyekszik elkerülni a bizalmatlansági indítványt, amelyet azért nyújtott be az ellenzék, mert 2014-es kampánya során állítólag manipulálta a költségvetési számokat, hogy eltitkolja az ország gyenge gazdasági teljesítményét. Helyzetét tovább nehezíti, hogy a Brazil Demokratikus Mozgalom Párt (PMDB) kiszállt a kormánykoalícióból, és vezetői felszólították a párthoz tartozó hat minisztert és több száz kormányzati alkalmazottat, hogy azonnali hatállyal távozzanak pozíciójukból. Így történhetett meg, hogy mindössze néhány hónappal az olimpia kezdete előtt lemondott George Hilton sportminiszter (lásd kapcsolódó cikkünket a 30. oldalon).
Rousseff ezzel elveszítette egyik legfontosabb koalíciós szövetségesét, és megnőtt annak a valószínűsége, hogy vádat emelnek ellene. Az indítványról egyébként a kongresszus alsóháza fog szavazni, melynek 513 tagjától minimum 172 elutasító szavazat szükséges ahhoz, hogy az elnök elkerülhesse a felelősségre vonást. Brazil lapinformációk szerint Rousseff szétoszthatja a megüresedett miniszteri posztokat a koalíció hat kisebb pártja között, hogy így próbáljon szövetségeseket maga mellé állítani még a voksolás előtt.
A botrány súlyosbodása nyomán egyre nő a politikával, valamint a nagyvállalatokkal szembeni bizalmatlanság a brazilok körében. Az utóbbi időben milliók vonultak az utcákra, hogy elégedetlenségüknek adjanak hangot, és vádemelést követeljenek Rousseff-fel szemben, akinek a népszerűsége napjainkban negatív rekordokat dönt. Az elnök legutóbbi, március 31-i botrányos nyilatkozatában a zsidók nácik általi üldöztetéséhez hasonlította a vádemelési szándékot. „Először ráteszel valakire egy csillagot, és azt mondod: »Ő zsidó.« Utána koncentrációs táborba küldöd. Ilyen intolerancia nem történhet meg a kormányunkban” – jelentette ki Rousseff, akinek szavai kiváltották Izrael tiszteletbeli konzuljának a tiltakozását. A konzul szerint a brazil társadalom „egyik része sem érdemli meg, hogy a nácikhoz hasonlítsák”.
A Petrobras olajvállalat – melynek vezérigazgatója vádalku keretében vallott több mint negyven politikus korrupciós ügyleteiről – eközben súlyos gondokkal küzd, hiszen a pangó gazdaság és az alacsony olajárak nyomán a tavalyi évben 9,6 milliárd dolláros veszteséget könyvelt, a cég piaci értéke pedig több mint 100 milliárd dollárral csökkent 2014 ősze óta. A vállalat 80 ezer alkalmazottjából 12 ezret tervez elbocsátani a következő öt évben.
Amennyiben megszavazzák a Dilma Rousseff elleni bizalmatlansági indítványt, távoznia kell posztjáról, és a szintén korrupcióval gyanúsított alelnök, Michel Temer venné át a helyét. Rá várna ez esetben az a nehéz feladat, hogy megszorításokkal próbálja talpra állítani a gazdaságot. Ha az elnök mégis a helyén marad, akkor pedig komoly politikai kihívásokkal kell szembenéznie, hiszen egyre fogy a támogatottsága a kongresszusban, és a brazil polgárok nagy része is a távozását követeli.
2016. 04. 08. (XX/14)
