A Pápay Tibor, „Papa Joe” vezette csoport a kilencvenes években tartotta rettegésben a felvidéki várost és környékét, a szlovákiai alvilág leghírhedtebb, „klasszikus” maffiája volt. 1999-ben Pápayt és tíz társát fényes nappal a dunaszerdahelyi Fontána bárban kommandósoknak álcázott fegyveresek automata fegyverekkel szabályosan kivégezték, miközben legalább 113 lövést adtak le. A példátlan eset felderítése, kivizsgálása és utóélete máig tart. A tömeggyilkosság fő vádlottját, Sátor Lajost azóta kereste a rendőrség, a most feltárt sírokból kiderült: még 2010-ben korábbi saját emberei ölték meg és ásták el a Dunaszerdahely melletti Csótfán, H. Lehel telkén. Ugyanezen a telken már korábban a rendőrség megtalálta és azonosította a Raisz fivérek hulláit, akik Sátor tettestársai lehettek a tömeggyilkosságban, de akiket öt év vizsgálati fogság után a rendőrség elengedett, így kerülhetett sor kivégzésükre 2008-ban. A most napvilágot látott információk szerint Sátor Lajos földi maradványait gyilkosai 2011-ben kihantolták, mivel féltek, hogy azokat is megtalálja a rendőrség, és átszállították a szlovák–magyar határ közeli Csicsóra, ahol újra elásták. Ettől nagyobb szörnyűségek is történtek. Reisz Andort a gyanú szerint N. Zsolt, alias Csonti és társai ölték meg, holttestét vagy annak egy részét ledarálták, és a Kis-Dunába szórták. Csontit, akit több más gyilkossággal is vádolnak, nem sikerült elfogni a mostani razzia során, kicsúszott a rendőrség kezéből, így ellene elfogatási parancs van érvényben. Több, korábban eltűnt személy hulláját is megtalálta a rendőrség, amelyek azonosítása tart. Dunaszerdahelyi rendőrségi forrásból származó információ szerint a kilencvenes években mintegy 400 (!) ember tűnt el a járásban.
Az új információk alapján a sajtó felveti a rendőrség, illetve a titkosszolgálatok felelősségét is, az ügy kapcsán sok kérdés homályos, illetve tisztázatlan. Sátor Lajos, miközben az egyik legkeresettebb személy volt Szlovákiában, Magyarországon tartózkodott, de tanúk szerint egyáltalán nem bujkált, többször viszatért Dunaszerdahelyre, sőt gyilkosságokat szervezett, mígnem őt is megölték. Ez a tény és Csonti mostani eltűnése is azt a gyanút erősíti, hogy a rendőrség részéről a maffiózók füleseket kaphattak, illetve védelmet élveztek.
A szlovákiai alvilágról előkerülő információk egyre inkább erősítik azt a nyílt titokként kezelt gyanút is, hogy a titkosszolgálatok a kilencvenes években együttműködtek a maffiával. Mikuláš Černák, a szlovákiai maffia korábbi állítólagos feje, aki életfogytiglani börtönbüntetését tölti, könyvében azt állítja, hogy a titkosszolgálattól a mečiari időkben konkrét megbízásokat kaptak a piszkos munkák elvégzésére.
Csak reménykedni lehet, hogy ezek az idők véget értek, ugyanakkor éppen a napokban egy másik, részben hasonló, a politikai elit és gyanús vállalkozói körök összefonódását sejtető ügy borzolja a kedélyeket Szlovákiában. A belügyminiszter, Robert Kaliňák leváltását követeli az ellenzék a parlamentben és utcai tüntetéseken, mivel kiderült, hogy üzleti kapcsolatban állt egy nagymértékű áfacsalással és más csalásokkal vádolt hírhedt vállalkozóval, akitől korábban bizonyítottan pénzt is kapott. Kaliňák, aki már harmadik ciklusban belügyminiszter, a vádakat egyre nehezebben tudja megmagyarázni. Ezek az ügyek a Szlovákiában is egyre növekvő, politikusokkal szembeni általános bizalomvesztést erősítik, így nem meglepő, hogy a választók a szélsőségesekhez fordulnak, amely tendencia az idei parlamenti választásokon ékesen bebizonyosodott.
2016. 06. 24. (XX/25)
