„100 éve várunk erre a pillanatra” – mondta sok kurd, amikor a szavazóurnák elé járult a héten az Irakhoz tartozó kurdisztáni térségben. A voksolás a függetlenedésről szólt, igaz az eredmény nem kötelező érvényű, vagyis a régió nem lesz automatikusan önálló állam. Ennek ellenére a helyiek számára óriási jelentőséggel bírt a referendum, ezt tükrözi a magas részvételi arány is. Novák András, az ATV helyszíni tudósítója a Heteknek arról számolt be, hogy rendkívül örömteli hangulatban zajlott a voksolás, sokan képesek voltak órákat is sorban állni, hogy leadhassák a szavazatukat. A kurd fővárosban, Erbílben még ünnepségeket is tartottak, amikor a szavazóhelyiségeket bezárták.
Évszázados küzdelem
A kurdok a negyedik legnagyobb etnikai csoport a Közel-Keleten, önálló államra azonban sosem tudtak szert tenni. Az első világháború után úgy tűnt, van remény: a győztes antant hatalmak felosztották az Oszmán Birodalmat, az 1920-as Sèvres-i békeszerződésben a kurdoknak autonóm területet adtak Moszultól északra azzal az ígérettel, hogy egy éven belül elszakadhatnak az anyaországtól, Iraktól. Három évvel később azonban a Lausanne-i szerződéssel szertefoszlott a függetlenedési álom. A szerződés megrajzolta a modern Törökország határait, a kurd államról pedig nem tett említést. A térségben élő közel 30 millió kurd főként négy országba került kisebbségként: Irakba, Iránba, Törökországba és Szíriába, ahol üldöztetések között és elnyomásban élt.
2017. 09.29. (XXI/39)
