Líbiában továbbra is polgárháborús a helyzet. Kelet-Líbiát és az olajmezőket (ezzel együtt tulajdonképpen az ország teljes gazdaságát) a Khalifa Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg ellenőrzi, melynek Bengázi a székhelye, miközben a vele szembenálló Nemzeti Együttműködés kormányának Tripoli a központja, de befolyását alig tudja fenntartani a nyugati városokban, hadereje pedig elenyésző. Önmagában a 2011 (Moammer Kadhafi diktatúrájának megdöntése) óta tartó polgárháború nem kényszerítené a nyugatot arra, hogy mindenképpen megoldást találjon a krízisre, és aktívan próbáljon beavatkozni Líbiában, hiszen az ország alapját képező kőolaj világpiaci ára még mindig mélyponton van. A líbiai káosz ülteti őket a tárgyalóasztalokhoz. 2011 óta ugyanis érdemben semmilyen rendfenntartó erő nem ellenőrzi az ország körülbelül 1700 kilométeres partszakaszát, melynek egyenes következménye lett, hogy Líbia a Földközi-tengeren zajló embercsempészet központjává vált.
Az eluralkodó káoszban ugyanis fejlődésnek indultak a csempészhálózatok. Mára jövedelmező piac lett a nyersanyagokkal való kereskedés, sőt az emberkereskedelem is. Mivel már nem ellenőrzik, ki érkezik az országba és ki távozik onnan, a líbiai partok nyitott átkelőhellyé váltak.
A csempészek élnek a körülmények nyújtotta lehetőségekkel, és képesek egyszerre akár 100 embert is bepréselni egy törékeny kis hajóba, hogy útnak indítsák őket Olaszországba. A Földközi-tengert átívelő átkelőhelyek száma megnégyszereződött 2013 óta.