Franklin Delano Roosevelt mondta egykor, hogy "ha újrakezdhetném az életemet, a reklámiparban dolgoznék, mivel az hihetetlen sebességgel emelkedett fel a művészet méltóságának a szintjére". Azóta eltelt egy fél évszázad, a reklámok még vonzóbbakká váltak, de a technika ugyanaz: az emberek vásárlási lázára és birtoklási vágyára épít. Pedig az autók megvásárlására és a fenntartási költségekre egyre mélyebben kell a zsebünkbe nyúlni: soha nem volt ilyen drága egy megtett kilométer, mint napjainkban. Mivel az autógyárak egyre sűr?bben állnak elő friss modellekkel, a használt autók ára a túlkínálat miatt mélyponton van. Ez hatással van az újautót vásárlókra is, akiknek jelentős értékvesztéssel kell számolniuk, ha eladják vagy beszámíttatják gépkocsijukat. A legnagyobb értékcsökkenés a nagy autóknál tapasztalható, melyek háromévesen már a legtöbb esetben csak újkori áruk feléért adhatóak el. A használtautó-piaci gyakorlat szerint a német presztízsmodellek drágábban kelnek el, mint a hasonló kategóriájú japán, francia vagy svéd autók. A kis kocsiknál egészen más a helyzet: ezek sokkal értéktartóbbak, főleg a kis fogyasztású dízeleket keresik a vásárlók. Aki viszont meg van elégedve a kocsijával, és nem cseréli azt le három év elteltével, időarányosan kisebb mérték? értékvesztést könyvelhet el.
Utánaszámoltak-e már, mennyit költenek kilométerenként, esetleg évenként az autójukra? Vegyünk példának egy 1,6 literes alsóközép kategóriás új Opel Astrát, melynek vételára 3,8 millió forint. Tegyünk bele 100 ezer kilométert, majd adjuk el három év múlva. Az első dolog, mellyel szembesülünk, hogy regisztrációs adó és az áfa címén 1 millió forintot adakoztunk az államnak. Harmincöt százalékos értékvesztéssel számolva 3 év múlva az autónk azonban már csak 2 millió 470 ezer forintot ér. Nem kevés az üzemanyag-költség sem: százezer kilométer megtétele során, 8 literes átlagfogyasztással kalkulálva 2 millió forint. (A jó közelítéssel literenkénti 160 forintos adóhányad miatt eközben mintegy 1,3 millió forinttal gazdagodott az államkincstár.) Adjuk még ehhez hozzá a súlyadót (50 ezer forint), a kötelező biztosítást (250 ezer forint), az alkatrész és a szervizköltségeket (400 ezer forint). Ugyan nem kötelező, de részletre történő vásárláskor a cascóval is számolni kell, ez 240 ezer forint. A parkolási és autópályadíjak, valamint a hatóságok büntetései is kitesznek legalább 100 ezer forintot. Ha végül 2,4 millió forintért sikerül eladni az autót, akkor a mérlegünk a következőképpen néz ki: három év alatt 4 millió 440 ezer forintot költöttünk autókázásra, ennyibe került a kényelmünk. Minél drágább autót vásárolunk, annál magasabbak a fenntartási és üzemeltetési költségek. Egy 10 millió forintos vételárú Audi A6-os esetében a 3 év költsége már egészen súlyos, 8,7 millió forint. Jogos tehát azon megállapítás, hogy az autóipar a gazdasági szféra legjobb húzóágazata, mivel a perifériás költségek és annak adótartalma messze magasabbak, mint más fogyasztási cikkek esetében. Ennek következtében új autót vásárolni nagy biznisz
az államnak!
2005. 11. 25. (IX/47)
