Szerencsére a messze legnépszerűbb amerikai keresztény együttes "szólósodása" nem a széthullás rémét vetítette előre. Az 1998-as, minden várakozást felülmúlóan sikeres Supernatural után a trió egy válogatáslemezzel lepte meg híveit, és persze a már említett információval. És nem is olyan régen hozzánk is eljutott a már említett szólóalbumok első darabja: a jó hangú fekete énekes, Michael Tait alkalmi (?) együttesének, a Taitbandnek Empty cím? albuma.
Itt érdemes megállni egy-két szóra. Nyilvánvaló, hogy a dc Talk zenei és szövegvilága a három tag (plusz a producer Mark Heimermann) ízlésének valamiféle elegye. Általában akkor fordulnak a zenészek saját projektjeik felé, amikor "anyaegyüttesük" irányvonalától eltérő produktumot szeretnének létrehozni. Ilyenkor egyszersmind az is kiderül, hogy az adott egyén melyik stílus nagy barátja az együttesen belül.
Szó se róla: Michael Tait odavan a rockért.
Az Empty aranykorongján klasszikus, dallamcentrikus rockszámokat hallhatunk, egészen pontosan tizenhármat. A klasszikus természetesen nem újradolgozott, second hand dalokat takar, hanem vadonatújakat. A zenei világ színtelenebb a bravúros megoldásokat tartalmazó Supernatural-nél, de a maga m?fajában nagyon is kellemes. Előtérben a gitár, kisebb a szerepe az elektronikus hangzásnak. A szövegvilág, ha lehet, még személyesebb, mint a dc Talk esetében.
Az igazi meglepetés azonban az, hogy néhány dal társszerzője nem más, mint Toby McKeehan, Kevin Max és a már említett Heimermann – vagyis a dc Talk, ha kicsiben is, de rajta hagyta keze nyomát az albumon.
Végezetül egy jótanács: ha netán az olvasó e recenziót olvasva felbátorodik, majd megveszi a 67 percnyi zenét ígérő albumot, de a hangszóró süket marad – mint a késői Beethoven –, a hiba nem az ő készülékében lesz!
Az album címe Empty, vagyis Üres. A csel: néhány CD-tokban üres lemez található. Ezek tulajdonosait játékra invitálja az együttes: az empty Empty-lemezeket visszaküldők exkluzív CD-ket, CD-lejátszókat és dedikált Empty-albumokat nyernek.
Hát, nem kicsi a Tait.