Mit nyújthat ez a vidék azoknak, akik többre vágynak, mint távol lenni otthonról? Az interneten keresztül a szállás-helyek teljes skálájából válogathatunk, még magyar tulajdonú szállodát is találunk (Berghotel Mariapfarr), ha nem megy annyira az őshonos nyelv. Az A2-es autópályaszakaszról Bruck an der Murnál átigazolunk az S6-osra, és onnan már nehéz eltévedni, hamarosan Lungauban vagyunk. Magyarország közepétől az út nagyjából 5-6 óra, de a hegyek között kanyargó autópálya bőven kínál gyönyörködni valót.
Az első teljes napot vehetjük lazábbra: ugorjunk el megnézni egy hegyi tavat! Ausztriában a legtöbb kis hegyi tó körül mesterséges, babakocsival is járható fa- vagy aszfaltút vezet. Önmagában már a látvány is kikapcsol. Lungauban nehéz úgy körülnézni, hogy az ember ne látna teheneket legelészni a hegyoldalban. De ha nincs tehén, van kecske, juh, szamár vagy ló, és mindegyik karnyújtásnyira. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a díszlet körben a havas hegycsúcsok, a közeg már-már súrolja a giccs határait. A késő délután egy csésze jófajta kávéval a kezünkben lehet teljes valamelyik közeli kis falucska kávéházának teraszán.
Mintegy órányira Lungautól, de még Salzburg tartományban található Ausztria legmélyebb szurdoka, a Lichtensteinklamm. A sziklahasadékban őrült sebességgel lerohanó, néhol vízeséssé avanzsáló hegyi patak természetformáló munkája jól látható a tükörsimára csiszolt, homorú beugrókban. A családnak e folyó mellett, illetve fölött van lehetősége mintegy órányi sétára a sziklafalra erősített, biztonsági korláttal ellátott, barlangokon átvezető fajárdán. És nem elég, hogy mindenhonnan arcunkba, nyakunkba csöpög a jéghideg hegyi víz, hogy kiabálva tudunk csak kommunikálni szeretteinkkel a dübörgő víz zaja miatt, ráadásul a szurdokban 6-8 fokkal hidegebb is van, mint a parkolóban. Egyszerűen szenzációs, és este bizonyosan nem lesz gond az elalvással.
Az egyik napot okvetlen arra kell fordítani, hogy megismerjük a híres hegyi Almok életét. Az Alm alpesi legelőt jelent, jószerivel a hozzá tartozó kis majorsággal, ahol a helyiek jellemzően állattartásból élnek. A gyerekeknek jó előre be lehet ígérni a lila tejet, merthogy a lila tej nem mese. A legmagasabb helyeken már az infrastruktúrát is a természet adja: elektromosságot a hegyről lezúduló víz hasznosításából nyernek. Este fejnek a konyhából nyíló pajtában (az ÁNTSZ-nek begöndörödne a szemöldöke), és beindul a friss tej feldolgozása. Minden, ami ebből a tejből lesz, magán hordozza a legelők és a valószínűtlenül zöld füvet tejjé alakító szerkezet (a tehén) illatát. Mindenből (túró, vaj, sajtok, kefír stb.) vegyünk egy keveset, mert hal-
latlanul finom, egészséges, és mert a gazdálkodó-vendéglátó ebből él. Amikor lila tejet kérünk, azonnal fogják tudni, mire gondolunk. És érdemes megörökíteni a gyerekek arckifejezését, amikor a gazdasszony megjelenik a kötelezően üvegpoharakba kimért habos, lila tejjel. Van a lila tejben valami kis csalafintaság, de erre minden gyereknek magától kell rájönnie a helyszínen. A csúcsról lefelé jövet ne felejtsünk el egy nagyot hógolyózni az erdőben, hiszen mégiscsak nyár van!
Az aktív pihenés jobban relaxál, ezért hamar béreljünk bringát egy szép reggelen, és vegyük magunkhoz a minden szálláshelyen fellelhető bicikliúttérképet. Ezek az utak természetesen görkorcsolyával is járhatók. Biciklivel vagy korival a táj sokkalta több részletét lesz alkalmunk megfigyelni. Például, minimum kilométerenként utunkat a hegyről lefolyó patak feletti kis fahídon kell folytatnunk. Újra testközelbe kerülnek a tehenek és egyéb állatfajták, szóbaelegyedhetünk az egymástól 2-3 kilométeres távolságba fekvő kis falucskák, majorságok lakóival, és élvezhetjük a legelők késő délutáni „szellőztetéséből” származó hamisítatlan gyógynövényillatot. Lungauban van nem mellesleg Ausztria legnagyobb összefüggő (és természetesen útjelzésekkel gazdagon ellátott) nordic walking pályarendszere, ha épp a minden izomcsoportot átmozgató, aktív gyalogláshoz szottyan kedvünk. De felülhetünk bármelyik lanovkára is, és felérve lesétálhatunk az erdei gyalogszerpentinen, vagy bobozhatunk, lovagolhatunk, teniszezhetünk, golfozhatunk egy jót. Ha pedig egy kis kultúrára és shoppingolásra vágyunk, akkor ugorjunk be a közeli Salzburgba.
2009. 07. 10. (XIII/28)
