Élit (Denzel Washington) hajtja valami. Érzi, hogy mennie kell tovább. Zsákjában fegyverek, meg egy leharcolt ipod, az eltűnt világra emlékeztető zenékkel. Féltett kincse mégis egy nagy csatos könyv: az utolsó Biblia. Az ég szürke, de a nap gyilkos: a testre sebeket éget, és roncsolja a szemet, ezért van mindenkin a napszemüveg. „ Egykor túl nagy volt a jólét, szemétre dobták azt is, amiért ma azonnal ölnek " - fejtegeti a főhős a „nagy villanás" után született lánynak. Sokat nem tudunk meg a katasztrófáról, volt „egy háború, ami lyukat ütött az égen", s valószínűleg nem a rokon sztorik felelősei (Skynet, ufók, oroszok) okozták a világégést. Kellően nyomasztó ezúttal is az apokaliptikus légkör, bár minden elemét láttuk már az egész műfajjá terebélyesedett világvégefilmekben. Cselekményében a Mad Max kezdő epizódja, látványvilágban pedig a Terminátor legutóbbi része kísért erősen. Merőben új viszont, hogy éppen a Biblia az igazi főhőse e road-movie akciófilmnek, ami Washington és Gary Oldman (Carnegie bandavezér) játéka miatt nívósan drámai, mi több, a végére igencsak katartikus alkotássá fejlődik a szemünk előtt.
A Könyvek Könyvét a westernvárosra mint Amerika-jelképre hajazó roncsfalu ura Carnegie is keresteti - miközben Mussolini életrajzát olvassa míves karszékében. A művelt, egyben cezaromániás gonosztevő új világot akar építeni, s kell valami eszmei kötőanyag az emberek közé. A Biblia, mint az elmúlt társadalom szoftvere, épp jó lesz. Csakhogy az ismert példányokat elégették még a nagy pusztulás után, gondolván, hogy amiatt is jött a világégés... A bandavezérnek a Könyvért mint afféle szerencsehozó amulettért indított hajszája a műfaj szabályai szerint rendre elvezet a véres leszámolásokhoz, amiből kevesebb is elég lenne. Ugyanakkor egy erős jelenetben szinte a náci hóhérnak a transzcendens értékkel szembeni cinizmusát látjuk. Mikor végül megszerzi piszkos vágyainak nemes tárgyát, a nagy King James-kötetet, cinikusan még arra kéri a halálosan megsebzett Vándort, hogy imádkozzon őérte, az ellenségéért - a kereszténység nagy tanításából torzítva gonosz paródiát. Aztán (parádés fordulat!) mégse tud hozzáférni a könyv tartalmához, Éli pedig elvánszorog nyugatra, és még épp át tudja adni a teljes Írást - akik Ray Bradbury kiváló kisregényét, a Fahrenheit 451-et olvasták, már sejtik, miképp...
Az egész filmet a főszereplő (nevének egyik jelentése: Istenem) küldetéstudata viszi a hátán. A jövőbeli ősembereknek a 23. zsoltárt felidéző, az asztali áldást minden pátosz nélkül tanító harcos jelleméről némely honi kritika mint jellemző amerikai vallásosságról fanyalog. Pedig Washingtonnál, a pünkösdi lelkész fiánál vélhetően nemigen tudná más hollywoodi nagyágyú hitelesebben idézni Pál apostol szavait Éli nagy útjának végén: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam." S mivel a film a Bibliát Amerika egyik alapvető, minden ellenkező hír dacára még aktív kötőszöveteként ábrázolja, mégpedig frissen és vonzóan: az elkövetett kliséket fedje ezúttal a feledés jótékony köde.
2010. 03. 19. (XIV/11)
