Hűség vagy szabadosság?
2008. 12. 05.
Kenyéren és vízen tartással történő határozott idejű szabadságvesztésre vagy akár halálbüntetésre is ítélhették az osztrák örökös tartományokban azt, akit a „házastársi hűség gonosz megsértésében”, azaz házasságtörés bűntettében találtak bűnösnek – így szólt Mária Terézia büntető törvénykönyvének (Constitutio Criminalis Theresiana, 1768) rendelkezése. A Nyugat-Európában ekkor már gyakran hangoztatott liberális családjogi „modernizáció” igényétől elzárkózott az uralkodónő és a törvénykönyvet előkészítő udvari jogász elit is. A tizenhat gyermeknek életet adó Mária Terézia esetében a házasságtörés elítélése az egyházi felfogáshoz való erős ragaszkodásból fakadt, de az – egyébként felvilágosult – udvari jogászok sem gondolták azt, hogy a tradicionális erkölcs e tekintetben felülvizsgálandó lenne.