Roger Federer Pete Sampras eddigi rekordját túlszárnyalva vált minden idők legeredményesebb férfi teniszezőjévé, élő legendává.

Az előre lesajnált spanyol válogatott alaposan megizzasztotta a hazai kedvenceket Melbourne-ben a 2003. évi Davis-kupa döntőjében, megakadályozni azonban nem tudta az ausztrálok huszonnyolcadik kupagyőzelmét.

Véget ért a 2003-as teniszidény, legalábbis a kiemelkedő egyéni és páros versenyek sorozata. Már csak a csapatversenyek (Davis Kupa és a Federation Kupa) döntői vannak hátra. A hét elején a svájci Roger Federer győzelmével zárult a férfiak számára rendezett Mesterek Kupája Houstonban, ezt megelőzően a hölgyeknél a belga Kim Clijsters megvédte világbajnoki címét.

Már javában zajlik az év utolsó Grand Slam-tornája, de még a rajt előtt kiderült, hogy az idei évben új főszereplői lesznek az amerikai nyílt teniszbajnokságnak. Nincsenek az indulók között ugyanis az elmúlt évek női döntőire "bérletet váltó" Williams nővérek – sérülés miatt, és csak rövid ideig tette tiszteletét a férfi címvédő Pete Sampras is a centerpályán.

Borisz Jelcin az arcán széles mosollyal ugrott fel helyéről, majd korát meghazudtoló frissességgel lódult neki, és rázta le először az őt visszatartani próbáló feleségét, majd testőreit, hogy a pályán csatlakozzon a csapattársukat éppen a levegőbe dobáló honfitársaihoz. Minden oka megvolt a nagy örömre az exprezidentnek, ugyanis Oroszország a Davis-kupa százkét éves történelme során először hódította el a hőn áhított salátástálat, ő pedig a helyszínen szurkolta végig kitartóan a háromnapos döntőt.

Immár hagyományosan novemberben rendezik évadzáró versenyként a női és a férfi tenisz-világbajnokságot, melyre a részvételi jogot az év során elért ranglistahelyezéssel biztosítják a legjobbak. A hölgyeknél a legelőkelőbben rangsorolt tizenhat játékos mérte össze tudását a hétfőn befejeződött Los Angeles-i viadalon, míg a legjobb nyolc férfiteniszező ezen a héten Sanghajban küzd meg a bajnoki címért.

Az előző lapszámunkban a befektetési alapok fajtáiról és előnyeiről írtunk. Folytatásként a mostani cikkünkben némi támpontot nyújtunk az alapok közötti eligazodáshoz és az adózási vonzataikhoz. Elöljáróban azonban említsük meg a befektetési alapok néhány további előnyét. A rugalmasság, a szakembergárda és a hozamlehetőségek mellett az is kedvező, hogy a befektetési alapokban forgatott összegek kisebb kockázattal dolgoznak a befektetőnek, mint az értéktőzsdén. Ezen kívül kisebb költséggel jár az igénybevételük, mivel megtakarítható az utánajárás, az ügyintézés költsége, hiszen az egy helyen történik. A befektetési alapok biztonságosan forgatják a rájuk bízott összeget, mivel törvény írja elő azt, hogy az ügyfelek pénzét hova lehet befektetni. Eszerint több különböző értékpapírba kell befektetni, s az egy-egy részvény vagy kötvény egy alapon belüli aránya nem haladhatja meg az 5 százalékot. Az alapkezelő tevékenységét pedig folyamatosan ellenőrzi a letétkezelő bank, a független auditor és az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet.