Sokszor hallhatjuk, hogy minden gyermek tehetséges valamiben. Ön szerint is így van ez? Beszélhetünk egyáltalán olyan gyermekről, aki nem tehetséges semmilyen területen?– Egy gyermek születése pillanatában rengeteg lehetőséget hordoz magában. A képességek kibontakozásának gyújtópontja a motiváció, mely kíváncsiságon, érdeklődésen alapul. Minden gyermekben megtalálhatjuk azt a területet, ami iránt motivált. Vannak olyan gyerekek, akikről az iskolában úgy gondolják, hogy semmi iránt nem érdeklőd­nek, vagyis nem motiváltak, így a képességeiket nem tudják kibontakoztatni, tehát nem tehetségesek semmiben. De ezek közül is lehetnek olyanok, akik pár évvel később nagyon meglephetnek bennünket, és lehet, hogy rájuk leszünk a legbüszkébbek. A pedagógusok legszebb feladata megtalálni a gyermekben az adottságokra épülő képességeket, felkelteni az érdeklődését, kíváncsiságot ébreszteni benne. Ez a tehetségfejlesztő munka alapja.Mi a tapasztalata: jobban megjelennek a kiemelkedő képességek azoknál a gyerekeknél, ahol erő­sebb erre a családi kényszer, akár a magasabb elvárások, akár a magasabb szintű társadalmi pozíció miatt?– Úgy gondolom, nem a képességek a kiemelkedők a magasabb társadalmi pozíciót betöltő családok gyermekeinél. Az igényszint magasabb a tudás megszerzésével kapcsolatban. Más az értékrend, érték a tudás. És ez jó. Én ezt nem nevezném kényszernek. Annak a gyermeknek a számára, aki azt látja otthon, hogy a szülei tanulnak, olvasnak, művelődnek, teljesen természetessé válik ez a magatartás, beépül a viselkedésébe. Természetesen tudunk olyan esetekről is, amikor túl nagyok az elvárások a gyermekkel szemben, túlterhelik, és ez kiégéshez, alulteljesítéshez vezethet. A tehetségfejlesztés nem elitképzés, hiszen minden társadalmi csoportban találunk tehetségígéreteket. A képességfejlesztés és a tehetséggondozás egy tőről fakad.Melyek azok a jelek, amelyekre egy szülőnek érdemes felfigyelni, hogy észrevegye gyermeke tehetségét egy adott területen?– A szülők születésétől fogva együtt vannak a gyermekkel, nyomon kísérik minden irányú fejlődését. Tehát a szülők legfontosabb feladata a tehetség­fejlesztő munkában a tehetség minél korábbi felismerése. Mi teheti „tehetséggyanússá” a gyereket? Ha a Mi?-korszak után korán indul a Miért?-korszak, az összefüggések keresése, az általánosítások meghozatala, a lényegkiemelés. De említhetném a jó dallam­felismerő képességet – ez a zenei képességek alapja. Sport szempontjából a rugalmas test, könnyed mozgás, mind-mind figyelemfelkeltő lehet. Még számtalan tulajdonság sorolható ide, ha ezeket tapasztaljuk, „dobjunk rá egy lapáttal”! Énekeltessük, tornáztassuk, beszéltessük, rajzoltassuk, hogy az érdeklő­dése fennmaradjon, és képességei erősödjenek. Tehát fontos, hogy figyeljük tudatosan a gyermek viselkedését, elégítsük ki a kíváncsiságát.Hogyan különböztethető meg ez a magas intelligenciától vagy akár a lexikális ismeretek birtoklásától?– A magas intelligencia csak az egyik eleme a tehetségnek. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a tehetség három fő összetevőből áll: az intelligencián kívül idetartozik még a kreativitás és a motiváció. Lehet valakinek kimagasló intelligenciája a tehetség egyéb tünetei nélkül is, rendelkezhet rendkívüli lexikális tudással. Ha nagyon mélyen beleásta magát egy témába, akár magasabb szintű tárgyi tudással is rendelkezhet, mint a tanára. Azok a tanulók, akik az érdeklődésük, tudásszomjuk kielégítésére használják az internetről leszed­hető ismereteket, nem fognak értéktelen dolgok után kutakodni, hisz őket űzi, hajtja a megismerés vágya. Soha ne szégyelljük, ha a gyerek olyat kérdez, amire nem tudunk válaszolni, sőt, büszkék lehetünk magunkra, hogy oly mértékben tudtuk felkelteni az érdek­lődését egy bizonyos téma iránt, hogy ő ilyen mélyen ásta bele magát.