Azóta, hogy egy ismeretlen hívő valamikor a II. században a római Priscilla-katakomba falára rajzolt egy ölében csecsemőt tartó Mária-képet, a Szent Szűz kultusza lépésről lépésre egyre nagyobb teret hódított magának a katolikus egyház dogmatikájában és gyakorlati vallási életében. Bár a történelemben mindig is akadtak olyan reformációs mozgalmak, amelyek azt hirdették, hogy a Mária-kultusz sem elméletében, sem gyakorlatában nem rendelkezik bibliai alapokkal, az Istenanya tisztelete, úgy tűnik, az űrkorszakban sem hagyott alább. Sőt, egyes vallástörténészek egyenesen azt állítják, hogy a XIX–XX. század volt a "Szűz tiszteletének legaktívabb kora" a katolikus egyházban: 1854-ben a szeplőtelen fogantatás, majd 1950-ben a mennybemenetel dogmáját hagyták jóvá; de nagyban hozzájárult Mária népszerűségének növekedéséhez a számos vélt vagy valós Mária-jelenés is.