Ahhoz, hogy a szabad tőke beáramoljon a mezőgazdaságba a más ágazatokban hasonló
gazdasági feltételeket kell létrehozni, ez a mezőgazdasági támogatások egyik fő célja.
A költségvetés felé támasztott igény a szakértők szerint megfelelő támogatási
rendszerrel megsegítve elégséges lenne az ágazat működéséhez, de a véleményekben
megjelenik a kételkedés is. Ismerve a jövő évi költségvetés tervezetét, nem várható,
hogy az idei támogatási keret jelentősen bővülne, ezt a minisztériumok közötti
vita fogja eldönteni.
A jelenleg érvényben lévő, még az előző kormányzat által alkotott támogatási
rendszer a búzabotrány nélkül nem tudta volna elkölteni az 1998. évi agrártámogatási
keretet. Ez volt a minisztérium és a gabonatermelők szerencséje is, mert közel 10
milliárd "felesleges" forint volt a FVM kasszájában, amit átadhatott a
gabonatermelőknek. Az évenként megjelenő támogatási rendeletek, az évenként bent
ragadt pénzek mind azt mutatják, hogy az ágazat irányítása nem tud megfelelni az agrárpiaci
koordináció feladatainak: egyrészt nem ismerik megfelelően az ágazatban lezajló
gazdasági folyamatokat, másrészt a pénzek egy részét rendszeresen a politika és az
ágazati lobbyk szolgálatába próbálják állítani.
A jövő évi támogatási elvek között elsőként szerepelt a kisgazdaságok kiemelt támogatása.
Ez a támogatási prioritás a gazdasági szakértők és az agrárközgazdászok szerint
is egyértelműen politikai és szociális célokat fed. A GKI Gazdaságkutató Rt. által,
neves agrárkutatók bevonásával készített tanulmány szerint, amely az agrárpolitika
kulcskérdéseivel foglakozik, az agrárágazatban középtávon háromféle üzemtípus
lesz a jellemző, a nagybirtok, a középparaszti gazdaságok és a kistermelők, vagy részmunkaidős
gazdaságok. A tanulmány az egyes típusokat a következőképpen jellemzi: a
nagybirtokok lesznek az árutermelés legfőbb helyei, a termőföld 45-50 százalékát
tartósan birtokolni fogják. A középparaszti gazdaságok családi tulajdonra és
munkaerőre támaszkodnak, és várhatóan a földterület 30 százalékán alakulnak ki.
Ezek nagyobb térnyerése csak erőteljes kormányzati támogatás esetén menne végbe,
sokba kerülne és számottevő hatékonyságveszteséggel járna. A 1,5-2 millió
kistermelő jelentős része hoszszú távon is csak önellátásra termel, vagy kényszervállalkozó
marad.
Ebből az előrejelzésből kitűnik, hogy a jövő évi támogatási rendszer fő célja
a vidék szociális feszültségeinek és a munkanélküliségnek az enyhítése, a termelés
hatékonyságának csökkentésével.
A fent említett tanulmány kijelenti: lehetséges, hogy az agrártámogatások rövid távon
szociális célokat is szolgáljanak, de egy sikeres agrárpolitika tartósan nem építhet
erre.
A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ)
szakemberei modellszámítást készítettek egy gazdaság jövő évi lehetséges gazdálkodására.
A számítás két formában készült el, figyelembe véve a jövő évi támogatási és
adórendszer változásait. Az egyikben a gazdaság mint adót és járulékokat fizető társas
vállalkozásként, vagy szövetkezetként működött, a másikban mint a támogatási célok
között szereplő kisgazdaságok csoportja. A számítás egyértelműen kimutatta, hogy
évi 200 millió árbevétel mellett a kisgazdaságok 40 millió forinttal kevesebb járulékot
és adót fizetnek, és ehhez járulna még a támogatási rendszerből származó plusz jövedelem
is.
Az agrárkormányzatnak figyelembe kellene vennie a vidéken, a falvakban az elmúlt nyolc
évben kialakult helyzetet. A 90-es évek elején szintén a kisgazdák vezetésével
meghirdették a farmergazdaságok kialakítását, de a folyamatot csak elkezdték a
nagygazdaságok átalakításával és szétverésével, és nem fejezték be. Elmaradt az
új gazdálkodók, a farmerek kiválasztása, oktatása, a gazdaságok tőkésítése, az
értékesítés megszervezése. Mára megváltozott a vidék képe. A szövetkezetek, a
kis- és nagygazdaságok, a kistermelők összeszoktak, és a legtöbb helyen egymást támogatva
termelnek. A nagygazdaságok kezdik betölteni a vezérüzem szerepét, rajtuk keresztül
jut el a technológia és az információ a kisebbekhez. Ezek az üzemek biztosítják –
földbérleti díj formájában – a vidéki nyugdíjas lakosság jó részének az "extra"
jövedelmet, és még sorolhatnánk. A gabonabotrány során több termelő is szót
kapott a gyűléseken, sajtótájékoztatókon. Elmondták, hogy a kormányzatnak
figyelembe kell vennie "ha a szövetkezetekbe és a nagygazdaságokba rúg bele, akkor a
vidéki emberekbe rúg bele, mert a falut nem lehet megosztani".
A parlament és az FVM munkájában soron következnek a költségvetési és az agrártámogatási
tárgyalások. Csak remélni lehet, hogy a polgári kormányzat nem a kirekesztésen, se
nem a pozitív diszkrimináción keresztül akarja a politikai hatalmát erősíteni vagy
megőrizni, hanem polgári módon a tőkének utat adva, és a tőke által okozott szociális
egyenlőtlenségeket enyhítve az ország gazdaságának erősítése a célja.
1998. 10. 23. (II/43)
