A származékos piacon kétféle adás-vétel történhet: a határidős és az opciós.
A határidős azt jelenti, hogy egy későbbi időpontban teljesítik a megállapodást a
szerződő felek, opciós üzletkötésről pedig akkor beszélünk, ha az egyik fél egy
jövőbeni időpontra vásárlási vagy eladási kötelezettséget vállal egy megadott áron,
az árváltozástól függetlenül.
Ez a piac a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) két részre osztható: szabványosított és
nem szabványosított piacra. 1993-ig csak a nem szabványosított piac működött, így
az üzletkötők szabadon állapodtak meg az árban, és 24-féle időpont közül választhattak.
Az egyetlen megszorítás a maximum 1 év volt, amin belül az üzletnek létre kellett jönni.
A szabványosítást az indokolta, hogy egyrészt olyan üzletek születtek, amelyek
teljesítési garanciái minimálisak, de legtöbb esetben egyszerűen nem voltak, másrészt
sokuknak célja inkább a nyereségátadás, mint a származékos ügylet megkötése
volt. 1996-ban a BÉT megszüntette a nem szabványosított határidős piacot, és az
opciós üzletkötésnél is jelentős változtatásokat vezetett be.
A szabványosított piac megszervezésére 1993-ban tett először kísérletet. Az
alkuszok a német márka, az USA dollár, és az államkötvények megvásárlására és
eladására köthettek opciós üzletet. Az üzlet határidejét a BÉT határozta meg.
1995-ben pedig a részvényindex (BUX) és a 3 hónapos kincstárjegy is piacra került.
Jelentős pozitív változást a forgalomban az 1997-es év hozott, amikor az az előző
évhez képest hétszeresére nőtt.
1998. 12. 05. (II/49)
