Az újabb drágulás leginkább abból a félelemből táplálkozik, hogy a palesztin–
izraeli konfliktus veszélyeztetheti a közel-keleti olajexport folytonosságát. Az
aggodalom nem megalapozatlan, hiszen Irak bejelentette, felfüggeszti az exportját,
amennyiben nem teljesítik azt a követelését, hogy olajáért ezen túl dollár helyett
euróval fizessenek. A hivatalos indoklás szerint erre "a napi amerikai–cionista
agresszió visszaverése végett" van szükség. A hírre a nyersolaj ára hordónként
fél dollárt emelkedett. A gyors reakció oka az, hogy Irak naponta 2,3 millió hordó
olajat exportál az ENSZ felügyelete alatt. Ha valóban leállna a teljes iraki export,
akkor a nemzetközileg forgalmazott nyersolaj menynyiségének 5 százaléka kiesne. Ráadásul
az elmúlt években, amikor az olajárak rendkívül alacsonyak voltak (hordónként 10
dollár körül), elmaradt a termelőkapacitások fejlesztése, így a mostani kapacitással
nem tudják ellátni a megnövekedett igényeket. Ha mindezekhez még kemény tél is társul
– ami az energiahordozók fokozott felhasználását eredményezi – akkor elemzők
szerint hordónként 40 dollárra is felmehet az ár, s ez súlyosan érintheti a fogyasztókat.
A vesztes tömegek mellett az olajkitermelő országok és az olajforgalmazó cégek szépen
gyarapodnak. A nagy amerikai olajcégek: az Exxon Mobil, a Chevron és a Texaco –
hatalmas profitot húznak az árhullámból. Az Exxon Mobil nettó eredménye az első háromnegyed
évben például 95 százalékkal nőtt, árbevétele pedig 20 százalékkal lett több. A
Texaco megszerzését múlt héten bejelentő Chevron nettó eredménye több mint kétszeresére
nőtt (1,6 milliárd dollár lett). A harmadik legnagyobb amerikai olajvállalatnak, a
Texacónak is a várakozásokat meghaladó mértékben, 80 százalékkal nőtt a nettó
eredménye, s ezzel 815 milliós profitot ért el.
Az egekbe szökő olajár jótékony hatással van a betegeskedő orosz gazdaságra is: az
év első nyolc hónapjában (1999 hasonló időszakához képest) a külkereskedelmi mérleg
többlete 90 százalékkal növekedett.
2000. 10. 28. (IV/44)
