Az ingatlancsalók miatt tucatjával kerültek utcára az emberek Fotó: Somorjai
L.Gy. azzal az ürüggyel ismerkedett meg P. I. sértettel, hogy régiségeket, illetve albérletet keres. Miután megtekintette a sértett ingatlanát, közölte, hogy kibéreli az egyik szobát, majd egy lakásba csalta a sértettet, ahol egy hónapig fogva tartotta. Folyamatosan őrizték, fenyegették, sőt meg is verték az illetőt. Miután a pszichikai és a fizikai bántalmazás miatt teljesen megtört az ellenállása, elvitték egy ügyvédi irodába, ahol anélkül, hogy engedték volna, hogy megismerje a dokumentum tartalmát, aláíratták vele a saját ingatlanának eladásáról szóló szerződést. Az ügyvéd anélkül, hogy ellenőrizte volna a valóságtartalmát ellenjegyezte a dokumentumot. Az ingatlant később tovább értékesítették. A sértett nem kapta kézhez ingatlana értékét.
Más esetben a sértett vallásos érzületét használták ki a bűnözők annak érdekében, hogy a bizalmába férkőzzenek. Miután ez megtörtént, a vádlottak a sértett segítségét kérték, mondván: vallási tevékenységükhöz egy helyiség bérlésére van szükségük, és kérték, hogy aláírásával járuljon hozzá ehhez. A sértett gyanútlanul aláírta a szerződést, valójában azonban – tudta nélkül – a saját ingatlanát "adta el" egy ismeretlen személynek. Egy ismerős ügyvéd ellenjegyezte a szerződést, aki ez esetben sem győződött meg a szerződés valós tartalmáról. A sértett nem kapta kézhez a dokumentumban szereplő összeget.
Dr. Horváth Jenő a Hetek kérdésére elmondta, hogy az, amit a köznyelv tévesen lakásmaffiaként emleget, egy általában 6-8 fős, régiónként különböző módon szerveződött és eltérő módszerekkel dolgozó csoportot jelent. A csoport összetétele heterogén, egyik része a nyers erőszakra specializálja magát, de elengedhetetlen az entellektüelek (jogászok, földhivatalban dolgozók) közreműködése is. Az elnök hangsúlyozta azonban, hogy az ingatlancsalásba keveredett ügyvédek kilencven százaléka maga is vétlen, mivel őket is becsapták.
Bárándy Péter elmondta, hogy az ingatlancsalás mindenképp a rendszerváltás terméke. Először is a privatizáció olyan mértékben túlterhelte az ingatlan-nyilvántartást, hogy az teljesen elvesztette a naprakészségét, közhitelességét. Ebből adódóan csak Budapesten 2-3 éves elmaradás van. Így lehetőségük van a csalóknak a zavarosban halászni. Másrészt, szintén a rendszerváltás velejárója volt egy nagy réteg leszakadása, akik potenciális áldozataivá váltak a bandáknak. Hiszen amikor már nem tudja fizetni sem a víz-, sem a gázszámlát, ki nem örül, ha megjelenik egy öltönyös-nyakkendős "jótevő" aki felajánlja, hogy rendez minden tartozást és még egy kisebb vidéki házat is ad cserébe a lakásért? Az, hogy az ígért ház csak egy rossz állapotban lévő sufni, már csak később derül ki; de megtörténik az is, hogy az áldozatot egész egyszerűen kidobják.
Mindkét szakember hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz védekezni a csalók ellen, de néhány körülményre felhívták a figyelmet. Aki ingatlant akar venni, annak mindenképpen el kell mennie az ingatlan környékére és kérdezősködnie kell a tulajdonos személye felől, a házról és arról, hogy az eladó mikor költözött be (ha ugyanis három hete, akkor valószínű, hogy a bérlővel és nem a tulajdonossal van dolga. Ha ez a szűrő pozitív eredményt hozott, akkor szakemberhez kell fordulni. Szerződést csak akkor szabad aláírni, ha együtt jelen van a vevő és az eladó is. A tulajdoni lapot mindenképp a vevő vagy ügyvédje szerezze be! Fontos, hogy az eladónak is legyen saját ügyvédje, akiben megbízhat, és ne a másik fél által hozott igazi vagy álügyvédnek legyen kiszolgáltatva. Egy valódi ügyvéd jelenléte nagyon megnehezíti az "álkolléga" dolgát; ha pedig a másik fél képviselője is a jogszabályoknak megfelelően eljáró ügyvéd, akkor ketten együtt még biztosabban tudnak eljárni.
2001. 09. 08. (V/36)
